Világ

Ismerjétek meg a magyar párt, akik kerekes székkel kalandoznak a világban – VOUS-interjú

Nagy Bendegúzt már jó ideje követem, mindig lenyűgöz azzal, ahogyan a kerekes székes lét határait feszegeti. Az erdélyi származású építész, aki egyébként Miskolcon van otthon, és a De juRe Alapítvány elnökeként is tevékenykedik, nem ismer lehetetlent; s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a világ 80 országában megfordult már. Mikor ráírok, hogy vállalna-e egy interjút, készségesen belemegy, de figyelmeztet, hogy nem mindig vannak netközelben, mert éppen nomádként járják a világot barátnőjével, Sorbán Gizellával – Sogival. Akkor éppen Norvégiában cirkáltak valahol. 

vous - 2015.07.25.
Ismerjétek meg a magyar párt, akik kerekes székkel kalandoznak a világban – VOUS-interjú

Mikor ismét elkapom őket online, égek a kíváncsiságtól, hogy mit látnak, hol vannak, milyen a világ Magyarország határain túl. Talán azért, mert bennem is van egy kis világutazó, aki talonban tartja a hátizsákját, csak én még nem tettem meg az első lépést.

Hol jártok most?

Épp Tromsø-ben vagyunk. Az útirányunk Szlovákia, Lengyelország, Németország, Dánia, Norvégia, Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, majd Szlovákia, de a legtöbb időt Norvégiában töltjük. A tegnapi nap az út során először bejelentkeztünk a Tromsø kempingbe. Az eddigi két hét során kivétel nélkül az autóban aludtunk.

Forrás:
Nagy Bendegúz

Miért éppen Norvégia?

Többször megfordultam itt, és sokat meséltem Sorbán Gizellának róla, így belevágtunk. Norvégia nyáron a kék és zöld ötven árnyalata. Télen a fehér millió árnyalata. Különlegesen szép és vadregényes. Utópisztikus. A világ egyik minden szempontból legfejlettebb országa, ahol a természet továbbra is érintetlen maradt. Végtelenül szélsőséges minden szempontból. Mellbevágóan drága nekünk, és majd mindenkinek, aki nem itt keresi a Volvóra valót. Hihetetlenül intelligens és jóindulatú emberekkel, akik alaposan és készségesen válaszolnak a legképtelenebb kérdésre is. 

Tegnapelőtt egy hatvanas nyugdíjas áccsal beszélgettünk az Arctic Katedrális mellett. Nagyon nehéz belőni az itteniek korát, mert sokáig élnek kiváló egészségben. Emberünk koráról is főleg a fehér haja és szakálla árulkodott, de a bőre, teste, szeme és főleg az agya egy kortalan örökifjúé volt.

Mi volt a legerősebb élményetek az út alatt?

Lengyelországban a német határ melletti pályán két alkalommal is el akarták lopni a kocsinkat. Szerencsére észnél voltunk, de mellbe vágó élmény volt, Sogi nagyon megrémült. De Krakkóban majd belefulladtunk a történelembe, Berlinben elvegyültünk a drogosokkal az Alexanderplatzon, Hamburg pedig azontúl, hogy gyönyörű, megdöbbentően akadálymentes is, eddig ott láttuk a legtöbb hétköznapi, aktív kerekes székes embert. Dániában a tengerparti füves homokdűnéken teszteltem az autót és Sogi idegeit. Előbbi kitűnőre, utóbbi elégségesre vizsgázott.

Forrás:
Nagy Bendegúz

Mi az, amit hazavinnétek Norvégiából?

Hazavinnénk a kőbaltával faragott, égbe nyúló gránithegyeket, a smaragd gleccserfolyókat és -tavakat, de mindenekfelett odahaza mindenkit megfertőznénk az északi mentalitással, aminek alappillére még ma is a bizalom és a tisztesség. Sehol nem kell zárni a kocsit, nem nyúlnak semmihez, sőt, ha lehet, ránk sem néznek. A norvég embernek igénye van a nagy saját aurára.

Voltál már Afrikában is, utaztál már sokféleképpen, most épp hogyan vagytok nomádok?

Autós nomádok vagyunk. Itt nemigen lehet stoppolni, a tömegközlekedés és szállás is megfizethetetlenül drága, ezért is jöttünk autóval. Netközelben különböző pihenőhelyeken, múzeumban, benzinkúton vagyunk. Van nálunk sátor is, de tilos a vadkempingezés, így többnyire autóban alszunk. Otthon kivettük a hátsó üléspadot, így a hátsó támla lemegy vízszintesbe. Esti logisztikai feladat a csomagok átpakolása az első ülésekre, megágyazás hátul. A székeket ponyvával letakarva kint hagyjuk. Nem megy mindig minden flottul, de igyekszünk. 

Éjfél felé, vagy még később, amikor a fehér éjszakában elszakad nálam a cérna, jó sokat és cifrán, erdélyi módra káromkodom, Sogi pedig egy kicsit sírdogál ilyenkor, de másnapra elmúlik. Nehéz megszokni a 24 órás világosságot. 

Sogi sokkal mobilisabb, én meg erősebb vagyok. Ő pakolja be mindkét széket hátulra, majd előreoldalaz az autó mellett a tetősínbe kapaszkodva. Jól végig kell mindig mindent gondolni. Akadálymentes WC pedig majdnem mindenhol van. 

Régen egyedül utaztál, most már együtt fedezitek fel a világot. Ez ilyen természetes volt? Kellett azért győzködni téged, Sogi?

Egyáltalán nem kellett győzködni, benne vagyok minden jóban és rosszban. Úgy érzem, az út alatt nagyon megkeményedtem, sokat edződtem mentálisan is. Ezek után már a Mt. Everest sem lehet különösebb akadály. Bendegúzzal voltunk már együtt Horvátországban, Erdélyben, Törökországban, és most a skandináv országokban. Neki köszönhetően láthattam először a tengert, ami hatalmas élmény volt számomra, azóta már megszámolni sem tudom, hányat is láttunk közösen. És igen, szívesen mennék majd én is hátizsákkal világgá a közeljövőben.

Forrás:
Nagy Bendegúz

És mentek? Azért, valljuk be, Norvégia Afrikához képest kezesbárány…

Szeretnénk hamarosan elmenni egy nyugat-afrikai körútra. Azt még nem tudjuk, hogy szintén autóval vagy inkább hátizsákkal. Én mindkét műfajt kipróbáltam már Afrikában, mindnek megvannak az előnyei és hátrányai. Ősszel, míg Sogi nyelvvizsgára készül és jogosítványt szerez, nem kizárt, hogy én egy kicsit ellátogatok valahová Ázsiába, mert Ázsia is nagy szerelem.

Ti sosem féltek?

A félelem természetes. A pánik kezelését meg kell tanulni. Régebben rengeteg mindentől féltem, ma már alig tudnék bármit felsorolni. A haláltól nem félek, az az élet természetes velejárója. Természetesen mindent megteszek, hogy életben maradjak, és tartalommal töltsem meg ittlétem. Többször kerültem életveszélybe, de eddig még valahogy mindig megúsztam. 

Egy idegenlégiós barátom Kabulban a KFOR-támaszponton egy üveg sör felett ülve ezt így fogalmazta meg: Afganisztán biztonságosnak tűnik, míg az a bizonyos golyó be nem csapódik. 
 

Hát így van ez az élettel is: a biztonság makacs illúzió. Bármikor elvihet egy autóbaleset, stroke, rák vagy bármi.

Nem kell keresni vagy elébe menni, de számolni kell a lehetőséggel, készülni kell rá ott valahol a tarkónk mélyén, és akkor az ősi, atavisztikus félelem hangja halkabban duruzsol az ember agyában.

Pedig néha úgy tűnik, hogy kifejezetten keresed a veszélyt.

Soha nem kerestem kifejezetten a veszélyt, igaz, nem is kerültem el, inkább csak kerülgetjük egymást, mióta élek. Előre semmit nem fogadok el veszélyesnek, de egyre jobban felismerem és kezelem a konfliktusokat, így életben maradok hihetetlen helyzetekben is. Mindenre nyitott vagyok, feltétlenül megbízom az emberekben, így előfordul, hogy vásárra viszem a bőröm.

De inkább csalódjak 99-szer, mint hogy egyvalami jót elszalasszak.

Forrás:
Nagy Bendegúz

Azt vallod, végtelenül rugalmasnak kell lenni, de ez nehéz lehet, mikor épp kerekes székkel stoppolsz vagy szokatlan helyen alszol vagy éhes vagy, és aggódsz a cuccaid miatt…

Pedig majd mindenhol stoppoltam már, legfeljebb nem vettek fel. Sok helyen nem szokás. Ha már bent vagyok a kocsiban, akkor már jó, de Afganisztánban volt egy drogos, belőtt sofőr, aki folyton lefutott az útról egy kicsit aludni vagy a semmibe meredni. Ha tudtam, megfogtam a kormányt, és bíztam benne, hogy nem futunk aknára. Az tényleg meredek volt.
Enni meg mindenhol azt eszem, amit elém tesznek. Megtisztelem az embereket azzal, hogy nem utasítom el a jellegzetes ételeket. Látványra semmit nem lökök már el magamtól, mindent megkóstolok. Legfeljebb nem ízlik. Így derült ki, hogy nem szeretem a sirálylevest, patkánykompótot, véres nyers darált húst.

Aludni is mindenféle helyeken aludtam már. Legviccesebb Kandahárban, Afganisztánban volt, ahol a rendőrfőnök javaslatára a város egyetlen biztonságos épületében, a börtönben aludtam a cellában. Nem félek a rablóktól, gyilkosoktól sem, Ha kell, megvédem magam, ha nem, remélem, hogy nem lesz nagy baj. Többször raboltak már ki, Caracasban is például, de sajnos legtöbbször Magyarországon és Romániában. 

Mit javasolsz annak, aki a világban szeretne hozzád hasonlóan kalandozni? Féljen, ne féljen?

Egyetlen tanácsom, javaslatom van: navigare necesse est. Utazni kell és szükséges, mert csak így ismerhetjük meg a világot és azon átszűrve önmagunkat. Hogy a Bükkbe vagy a Himalájába, az már részletkérdés.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Hová menjünk nyaralni?
Világ
Hová menjünk nyaralni?
vous - 2024.05.06.
Minden évben komoly családi dilemma lehet a nyaralás kérdése. Akár hosszabb, vagy rövidebb időre szeretnénk elutazni, szerencsére a közelben is találhatunk rengeteg gyönyörű látnivalót. Strandolás a tengerparton? Városnézés? Vagy mindkettő? Sokféle utazás közül válogathatunk!

Otthon

Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
Otthon
Így csökkentsük a nyári meleget a lakásban – a privátszféra megvédésével!
vous - 2024.06.29.
Itt a nyár, a hőség, mégsem szeretnénk egész nap a klímát használni. Jó ötletnek tűnik kinyitni az ablakot és szinte tárva-nyitva hagyni a lakást, házat, de ez sem mindig megoldás. A privátszféra sem utolsó szempont ugyanis. Szerencsére csökkenthetjük úgy is a lakás hőmérsékletét, hogy nem kell folyamatosan klímázni, és a magánéletünket is megvédhetjük a kíváncsi szemektől.