Tudtátok, hogy a szívek, ha beszélni tudnának, akkor olyan dolgokat mondanának, amiktől elakadna a szavatok? Ezek a dolgos kis műszerek a mellkasotokban, akik tartják a frontot akkor is, ha boldogok vagytok, és akkor is, ha valami nagyon-nagyon fáj és földhöz vág, most írtak nektek egy levelet. Az életről, a szerelemről, a hitről. Arról, hogy társak a bajban, a jóban. De ez rajtatok is múlik.

Egy százas a hajléktalannak az aluljáróban. Odavetve, talán nem is figyelünk rá. Sőt, szinte egyáltalán nem figyelünk arra, akinek dobtuk a százast. Pipa a jótettlistán és a fohász… csak a kezünkhöz ne érjen a keze. Szívből tettük? Igazán?