Szeretlek – a szó, amelyre oly sokan vágyunk. Melynek hallatán beleszállunk egy vattacukorfelhőbe. Kiráz minket a hideg, pillangók repkednek tőle a hasunkban és úgy érezzük, mi vagyunk a világ legboldogabb emberei. Pedig van pár olyan mondat, ami a bűvös szeretleknél is többet jelent.
Egész nap fortyogott magában. Mert a párja nem hívta fel, üzenetet se írt és még egy vacak szívet se dobott át. Eddig minden összekapás után legalább egy szívet dobott. Vagy egy morcos szmájlit. Valamit. Életjelet.
Másként szeretünk mindannyian, bár ismerjük rég a szeretetnyelv kategorizálását, ennek számtalan variációját alkalmazzuk kapcsolatainkban. Úgy szeretünk, ahogy tudunk.
Sokféle felsorolásban láttam már, de jellemzően az utolsó helyen, ötödikként ér célba a testi érintés, és megelőzi azt a másik négy, amelyek szintén fontosak. DE - az ÉRINTÉS elengedhetetlen.
Az E-naplók előttről mesélek, ezt biztos veszitek. Arról az időről, amikor a szülők felé az infó nem a fészen és nem is az elektronikus naplókon keresztül ment.
Sokáig csak szomorkodott az a lány. Szégyellte, hogy más, mint a többi gyerek, a többi lány. Egészen kicsi gyerekként is magányos volt, amikor a többiek játszottak, ő inkább félrehúzódott, átölelte magát, és befelé figyelt.
Néha a bocsánatkéréssel mérgezzük tovább a szitut – éppen ezért ismernünk kellene a helyzethez illő formát.
A másik ember bocsánatáért esedezni….. lássuk be, nem egy felemelő élmény. Önvizsgálatot kíván, a dac feloldását és lehajtott fejet. Nem megy ez olyan könnyen a hétköznapokban. Ez a három csillagjegy a többinél is nehezebben boldogul a kihívással.