Egyéb kategória

Lepkeszárny – novella nektek

Sokáig csak szomorkodott az a lány. Szégyellte, hogy más, mint a többi gyerek, a többi lány.  Egészen kicsi gyerekként is magányos volt, amikor a többiek játszottak, ő inkább félrehúzódott, átölelte magát, és befelé figyelt.

vous - 2019.08.22.
Lepkeszárny – novella nektek

Hiába hívták a többiek, nem vett részt a kergetőzésben, nem dobálta a többiekkel a labdát, nem játszott kidobósat, de még csak virágokat se szedett a lányokkal soha. Később is inkább naphosszat egyedül üldögélt a szobájában és bámulta az ablaka mögött elterülő rétet, a tavasszal életre kelő színpompás virágokat. Ez a látvány volt minden öröme, mulatsága és vigasza. Különösen akkor szerette a rétet, amikor megjelentek a pillangók is.

pillangó

pillangó
Forrás:
pixabay

A porzás időszakát, amikor virágillattal és az élet porával telik meg a levegő. Mert mássága ellenére az a lány szerette az életet és minden vágya az volt, hogy ne csak nézője, de részese legyen a pezsdülésnek. Mássága azonban akadályokat gördített elé. A Szégyent. A Titkot. Nehezebb teher volt ez akkor számára mindennél. Úgy hitte, égig érő, rozsdás vaskapu áll előtte, nincs benne elég erő annak megmozdításához. Nincs benne erő a kitárulkozáshoz.
Egy különösen nehéz nap után, amikor sajgó szívvel bandukolt, nem hazafelé vitték lábai. Került egy nagyot, a rét felé. Elfeküdt a fűben, szomorkodott. Kérdések zsongtak a lelkében, miért pont ő, miért nem más, miért éppen bárki? Miért történik ilyen bárkivel, ami vele, és lesz e változás valaha?  Mert, hiába az önként vállalt magány, azért arra vágyott ő is, hogy ugyan olyan legyen, mint a többiek. Csak hulltak a könnyei, és sajnálta magát nagyon.
A délelőtt járt az eszében, hogy kivillant a titok, és meglátták és nyomban szóvá is tették társai. A többi fiatal. Van, aki csak kérdezett, más fintorogva vont egyet a vállán, megint más úgy csinált, mintha nem látott volna semmit. De az egyik fiú, éppen az a fiú, akin az utóbbi időben gyakran rajta felejtette a szemét, az hosszasan nézte a titkot, olyan fürkészően, de nem látszott semmilyen érzés az arcán. Csendes, fénytelen maradt a tekintete, és aztán szó nélkül elfordult. Ez fájt a legjobban a lánynak. A fürkészés, aztán a csendes elfordulás.
Feküdt a rét közepén, és a pompás virágok lassan elringatták. Elaludt.  Álmában ezer pillangó járt táncot feje felett. A napfény átjárta karcsú testüket, szárnyaik csillámló fátyolként mozdultak – ezernyi pillangó, ezernyi tündérként járta be, őrizte álmát. Álmában boldog volt nagyon.

Azon a napon kezdett festeni. Attól kezdve táncolva futott a papíron, a keze alatt a ceruza, szinte magától lendült az ecset, és nem kellett kísérletezni soha: ismert és kikevert minden addig ismert színt, és olyanokat is papírra, vászonra vetett, amelyek csak az az ő lelkében születtek.
Új életet rajzolt magának, ami pezsgőbb volt a valódinál, érettebb, bölcsebb, izgalmasabb és elfogadóbb. Festett ő mindent: hegyeket, tengert, felhőt és mosolyokat, de a legjobban pillangókat szeretett festeni. És olyan pillangókat, mint ő, nem festett még soha senki ezen a világon, és úgy hiszem nem is fog soha. Mert azok a pillangók, ha jó ember falára kerültek, életre keltek. Ha jóságot éreztek, ha szerető szó hangzott el, ha szívből jövő, támogató ölelést láttak, egyszeriben felröppentek a papírról és csodatáncba csaptak. Fénnyel – a szeretet csillámporával szórták tele a jó emberek otthonát.
Keresték is a pillangók festőjét mindenhol az emberek, mert mondanom se kell, a lány nem fedte fel magát: gyönyörű pillangókkal ajándékozta meg az embereket, de kiléte sokáig, hosszú évekig titok maradt. Egészen addig, amíg egy nap, hóna alatt egy, a többinél is gyönyörűbb pillangóképpel, be nem kopogtatott ajtaján az a fiú, aki egykor régen olyan fürkészően nézett rá, a fiú, aki valamikor megdobogtatta a szívét, aki csendben maradt.
De akkor mégis ő kopogtatott az ajtón, izgalommal, várakozással telten. A lány ajtót nyitott és a fiú a kezébe vette annak kezét.
– Tudtam, hogy ezeket a képeket csakis te festhetted – mondta és megcsókolta az ujjait. Megcsókolta mindkét kezét, amelyeket egész addigi életében titkolt és rejtegetett mindenki elöl a lány. Az alig látszó, a bimbónyi, a pillangószárny formájú ujjakat.

Ajánlott cikkek

Top cikkek

Világ

Különleges szigetek Izland körül
Világ
Különleges szigetek Izland körül
vous - 2024.11.09.
Björk kétségtelenül Izland egyik ikonikus női alakja, aki világhírű énekesnőként és zeneszerzőként ismert. Az avantgárd popzene királynője nemcsak zenéjében, hanem megjelenésében és egész művészetében képviseli szülőföldje szellemiségét.

Otthon

Ragasztópisztollyal az otthoni javítás is egyszerűbb
Otthon
Ragasztópisztollyal az otthoni javítás is egyszerűbb
vous - 2025.01.16.
A barkácsolási, karbantartási feladatokat a hölgyek is meg tudják oldani, ez egyáltalán nem a férfiak privilégiuma. Függetlenül attól, hogy ki végzi el a javítást, mindenképpen szükség lesz minőségi szerszámokra, kiegészítőkre. A rögzítések és karbantartások egyik elengedhetetlen eszköze a ragasztópisztoly.