Valószínűleg ti is úgy nőttetek fel, hogy a kenyér szerves része a táplálkozásotoknak. Egy pirítós reggelire, egy szelet a gulyásleves, lecsó mellé, estére kenyérre helyezitek a tükörtojást, és egy jó szendvicset egy pillanat alatt összedobhattok, ha korog a gyomrotok. Aztán jött a gluténpara, és az egész világ a feje tetejére állt. 

Szénhidrátmentes, gluténmentes, magas a fehérjetartalma, csupán 4 alapanyagból áll, és a diétázók új kedvence, mi az? Hát a felhőkenyér!

Lila kenyér? Igen! A legújabb szuperkaja a szivárványkenyér, ami nemcsak jól néz ki, de ráadásul egészséges is. Ti megkóstolnátok?

A frissen sült kenyér illatáról mindig azok a napok jutnak eszembe, amikor édesanyám leszalasztott egy vekniért a boltba, én pedig úton hazafelé képtelen voltam megállni, hogy le ne tépjem a csücskét, vagyis, ahogy mifelénk mondják, a dumóját. Hasonló kedves emlékeket ébreszt Borbás Marcsiban is a kenyérlepény, aki igazi gasztroangyalként mesélt nekünk sütésről, „lélekételről”, gasztroidentitásról, feltöltődésről és a legszebb nyárról.

Van a fehér kenyér. A félbarna. Van félkilós, negyedkilós, burgonyás, paraszt, vitaminokkal dúsított. Ja, igen. Magvas. Meg rozs. Ha többet ismertek, akkor sem biztos, hogy ettetek már. Pedig kenyerekből ezer és ezer változat létezik csak Európában. Most a legismertebb alapkenyereket gyűjtöttem össze, amelyekkel kontinensünk fővárosaiban is találkozhattok, de akár ti is megsüthetitek őket. Mondjuk ma.

Az igazi magyar kenyér nekem a nagymamámat jelenti. Látom, ahogyan áll az otthonkájában a falusi házának konyhájában, a hóna alá kapja a kerek, kétkilós óriást, és kanyarítja a vaskos szeleteket a nyári vakáción nála állomásozó négy unokájának. És az is, ahogyan tátott szájjal figyeltük, hogy a dinnye mellé is szel egy kétujjnyi karéjt. Az én emlékeimben már csak az él, hogy reggelente a kenyérgyárba biciklizett el a sós kifliért és kenyérért, de korábban minden héten saját maga dagasztott és sütött négy gyermekének, akiket egyedül nevelt fel.