Amikor betöltöttem a harmincat, már nem tudtam visszafogni magam, és egyre jobban idegesített a gyerekes viselkedése, az éjszakázások és az üres ígérgetések a jövőnkről, mégis maradtam. Harminc évesen nem akartam mással újrakezdeni, vele szerettem volna családot alapítani. Amikor felhoztam az eljegyzést, mindig témát váltott, és kérte, hogy ne nyagassam, így a várakozás mellett döntöttem.

Úgy gondoltam borzasztó lesz 32 évesen újrakezdeni majd valakivel, de biztosan előbb találok társat, mint ő, aki ennyire komolytalan, és csak hitegeti az embert egy mesebeli jövőképpel. Fél év telt el, és még mindig nehezen ismerkedem, mert már nem bízok annyira a férfiak szavában.

Döbbenten meredtem a képernyőre, ahol az álomesküvőm elevenedett meg a szemeim előtt, az exemmel és egy gyönyörű fiatal lánnyal. A helyszín, a ruhák, de még a torta is olyan volt, amiről mindig is áradoztam Lacinak. Mintha az álmom teljesült volna, csak nem számomra.

Forrás: Unsplash.com

Csak ültem és nem bírtam felfogni a látottakat. Mégis ki ez a lány? Mikor történt ez? Miért őt vette feleségül, és nem engem? Muszáj volt választ kapnom a kérdéseimre, ezért felhívtam egy közös ismerősünket, hogy utána járjak: vajon már a kapcsolatunk alatt is képben volt ez a lány, és ezért nem vett feleségül?

Talán könnyebb lett volna, ha tudom, hogy megcsalt, vagy teherbe ejtett valakit, de erről szó sem volt. Egyszerűen csak talált valakit, akit nem akart elveszteni, mint engem, ezért rögtön megkérte a kezét, és feleségül vette egy olyan esküvőn, amiről mindig is beszéltem.

Forrás: Unsplash.com

Üvöltöttem fájdalmamban. Amire én évekig vártam, egy másik lánynak csak hónapokat kellett. Hol itt az igazság? Hogy hihetném ezután azt, hogy fontos volt a kapcsolatunk? Hogy elég voltam? Hogy nem velem van a baj? Hiszen én annyi mindent megtettem érte, és szerettem, vártam rá…Most mégis én vagyok egyedül, összetörten, míg ő a mézesheteket tölti egy lánnyal, akinek minden az ölébe hullt. Tényleg ezt érdemelném?

Melissza történetét Juhász Adél jegyezte le

A 7 évig nem kérte meg a kezem, mára már felesége van bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Hogyan lehet ezt a helyzetet féltékenység nélkül kezelni?

Kommunikálj nyíltan: Az első és legfontosabb lépés az, hogy beszéld meg a kedveseddel az érzéseidet. Ne feledd, hogy őszintén és megértően kell kifejezni, hogyan érzed magad a barátságukkal kapcsolatban. Az ő megértése és támogatása kulcsfontosságú.

Ismerj meg és keress közös pontokat: Próbálj megismerkedni a párod barátnőjével, és keressetek közös pontokat! Ez segíthet abban, hogy jobban megértsd és elfogadd a kapcsolatukat, és talán még te is részese lehetsz közös programjaiknak.

Forrás: Canva

Támogasd a barátságukat: Ha látod, hogy a párkapcsolatod és a barátságuk jól működik, támogasd őket! Egy boldog és elégedett pár könnyebben kezelheti az ilyen helyzeteket.

Légy türelmes: Az egyensúly megtalálása időt vehet igénybe, és néha kísérletezni kell, hogy megtaláljátok a legjobb megoldást. Ne aggódj, ha nem sikerül azonnal, legyen türelmed, és folyamatosan dolgozzatok rajta.

Ne hasonlítsd össze magad a lánnyal: Sok nő hajlamos lehet összehasonlítani magát a párjának a női barátjával. Ne feledd, hogy minden ember más, és te is egyedi és értékes vagy a magad módján. Az összehasonlítás csak felesleges frusztrációt okozhat. Ha hozzá vonzódna jobban a párod, valószínűleg nem veled lenne kapcsolatban…

Keress segítséget, ha szükséges: Ha úgy érzed, hogy a helyzet kezelése túlságosan megterheli a kapcsolatotokat, és nem találtok megoldást, ne habozzatok szakember segítségét kérni! Egy terapeuta vagy tanácsadó segíthet abban, hogy jobban megértsétek a helyzetet és megtaláljátok a közös megoldást.

Az egyensúly megtalálása a párkapcsolat és a barátság között lehet kihívást jelentő feladat, de ha nyitottak vagytok egymás iránt és együttműködtök, akkor képesek lesztek megtartani a boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatot, még akkor is, ha a partnerednek női barátai vannak.

Az élet tele van különleges pillanatokkal és lehetőségekkel, és a párkapcsolatod is az egyik legszebb és legértékesebb dolog az életedben. Ne feledd, mindig van megoldás a nehéz helyzetekre!

Luca

A A pasim legjobb barátja egy lány – Hogy lehet ezt kibírni? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

„Neked elmentek otthonról. Ez a pali sosem csalna meg, hát nézz csak rá, odáig van érted! Nem találtál semmit, mi?” – jött a válasz a legjobb barátnőmtől, aki az egyetlen ember volt, akivel megosztottam a szégyenletes tettem. Azt viszont már előle is elhallgattam, hogy ezután már nem tudtam leállni – minden adandó alkalommal, amikor a barátom kiment a szobából, azonnal rálestem vagy a telefonjára, vagy a laptopján nyitva hagyott közösségi oldalaira.

Bárki azt hihetné, hogy azért csinálom, mert találok valami gyanúsat – esetleg túlzottan sokat cseveg egy kolleginával, állandóan lányokra keres rá, vagy kétértelmű üzeneteket vált, de nem ez a helyzet – a barátom valójában teljesen tiszta és ártalmatlan.

Miért nem hagyom hát abba?

Teljesen őszintén magam sem értem. Az elmúlt bő egy hónapban szinte rögeszmémmé vált, hogy végig fussam a szokásos köröket tele adrenalinnal, remegő kezekkel, majd a homlokomról a verejtéket letörölve nyugtázzam, hogy: „Huh, nem csal meg, nem fog elhagyni, minden rendben.”

De nincs rendben. Tudom, hogy amit csinálok helytelen, hogy valószínűleg óriási törést okozna az amúgy kiegyensúlyozott kapcsolatunkban, ha lebuknék, és, hogy a környezetem sem értené, hogy mégis mi kattant be nálam, mégsem tudok leállni. Görcsösen rettegek attól, hogy megcsal.

Próbáltam abbahagyni, megálljt parancsolni magamnak, amikor zuhanyozni ment, a telefon pedig ott hevert mellettem a kanapén, azonban néhány másodperc után mindig győzött a csábítás.

Mégis mi baj van velem, miért nem tudok leállni?

Kitti

A Nem tudom abbahagyni a féltékenykedést, mi baj van velem? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az egyetem kezdetével még semmi extra változás nem történt, mindannyian különböző szakokra mentünk, így a közös tanulásoknak vége szakadt, de ettől még minden héten több estét is együtt töltöttünk, ment az anyáink óvó tekintete híján sokkal szabadabb a bulizgatás. Az első év második szemeszterében azonban valami olyan történt, amit sosem gondoltam, hogy valaha ekkora csalódással tölt majd el: az egyik barátnőm szerelmes lett.

De hát ez tök jó, nem? Hát, eleinte mi is azt hittük, azonban amikor Viki, a szóban forgó barátnőm szemei már csak akkor csillantak fel rajongásról, és őszinte szerelemről árulkodva, amikor szíve választottja volt a téma, akkor igencsak elkezdtünk aggódni. Nem érdekelte már, hogy hova megyünk a hétvégén, mert ha el is jött, biztosan csak a telefonját leste sóvárogva, majd korán le is lépett, nehogy magányos maradjon a szőke herceg. Nem voltak már négyes kilengések, mert egyikünk vakítóan rózsaszín ködben úszott, és a finom (vagy olykor egészen egyenes) utalgatásaink nem bizonyultak elégnek, hogy visszarántsák a földre.

Egy idő után aztán megszoktuk, meg hát mit is lehet tenni, legyen boldog, hiába hiányoljuk a mindenre kapható, őrült csajt, aki addigra már szívesebben töltötte az estéket filmezéssel a barátja társaságában. Ugyan mi hárman is randizgattunk, valahogy mindig sikerült elszerencsétlenkedni, ha megtetszett valaki, de ez sosem volt baj – mindig ott volt nekünk a másik két lány, hogy feledtesse a csalódásokat.

Nem kicsit fagyott le a mosoly az arcomról, amikor a számomra mindent jelentő két másik lány közül az egyik elkezdte kicsit túl sokat emlegette ugyanazt a férfinevet.

Azt a srácot, aki annyira „kedves és helyes”, és akivel aztán szép lassan egy párrá is váltak. Ugyan megtette, ami tőle tellett, hogy ugyanolyan barát legyen számunkra, mint előtte, hiszen tudta, milyen mikor az ember hoppon marad, már ez sem volt a régi: lassanként már kevesebbszer tudott csatlakozni péntekenként, plusz a válaszaira is (jóval) többet kellett várni öt percnél.

Bár örülök, hogy a közeli barátaim boldogok, és olyan férfiakat találtak, akik valóban szeretik őket, az örömöm nem felhőtlen – nem tudok nem fájó szívvel visszagondolni azokra az időkre, amikor csak mi voltunk négyen, amikor még egyik lány sem beszélt úgy a hétvégéjéről, hogy „mi most pizzát fogunk sütni”, mert nem volt „mi”, csak „én”, vagy amikor még együtt cikiztük ki a villamoson nyáladzó párokat.

Önző vagyok, ha visszasírom azokat az időket?

A Kivagyok, ha elkelnek a barátnőim: önző és rossz barát vagyok? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Bevallom, voltak jelek. Már amikor kezdtek komolyra fordulni a dolgok, akkor megemlítette néhányszor, hogy ő nem szereti, ha a szerelme túl sokat jár nélküle szórakozni, de nem vettem komolyan. Rólam tudni kell, hogy társasági ember vagyok, igaz, nincs hatalmas ismeretségi köröm, de a meglévő barátaimmal gyakran eljárok ide-oda. Szeretek egy héten legalább egyszer valamilyen programot szervezni velük, ha időnk engedi. A kapcsolatunk elején nem is jött elő ez a nézetkülönbség, ugyanis a munka és egészségügyi okok miatt is sokat voltam otthon. Ekkor nagyon odaadóan viselkedett, sokszor főzött nekem, vagy lepett meg valamivel, tényleg figyelt rám. Úgy viselkedett, mint egy igazi álom pasi. Az utóbbi időben viszont megváltoztak a dolgok.

Forrás: Canva.com

Végre kicsit lazább hetek jöttek, így mostanában több szabadidőm jutott a barátnős lazulásra is. Emiatt egyre többet veszekszik velem Peti, nagyon nem tetszik neki, hogy velük vagyok. Pedig nem úgy kell elképzelni ezeket a programokat, hogy bulikba vagy bárokba járnánk pasizni. Általában mozizni megyünk, vagy új éttermeket próbálunk ki, tehát „ártalmatlan” időtöltésről van szó, mégsem tud ezzel megbarátkozni. Úgy érzem, őt sem szorítom ezzel háttérbe, mindig úgy oldom meg az életemet, hogy legyen rá is időm. Igaz, ez legtöbbször kimerül abban, hogy nála vagy nálam vagyunk, ő jobban preferálja az otthoni pihenést, ezért sem érti, miért szeretek annyira elmenni valahova. A legfőbb vitaforrást viszont most az adja, hogy már egy jó ideje tervezünk egy spanyolországi utat az egyik legjobb barátnőmmel, ahova már a jegyünk is megvan. Azt mondta, egy nő ne csináljon külön utakat a párja nélkül, ha már egyszer párkapcsolatban él. Már ott tartunk, hogy szakítással fenyegetőzik, ha elmegyek, én pedig két tűz közé kerültem, hiszen a barátnőmet sem szeretném cserbenhagyni.

Nem szeretnék lemondani a társasági életemről, de őt sem szeretném emiatt elveszíteni. A barátaim szerint szakítanom kellene vele, mert nem normális, amit csinál. Megértem, hogy miért mondják, és szívem mélyén talán én is tudom, hogy ez lenne a helyes döntés, de nem tudom meglépni. Túlságosan szeretem, és ezen a nézetkülönbségen kívül úgy érzem, tényleg összeillünk.

Kriszta történetét Novák Regina jegyezte le.

A Szakít velem, ha elmegyek a csajos nyaralásra – Mit tegyek? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Még gyerekkoromban ismertem meg a lányt, aki két évvel később a legjobb barátnőmmé vált. Nagyon sokat beszélgettünk, minden tapasztalatunkat megosztottuk egymással. Gyerekkoromban sok időt töltöttem vele, délutánonként szinte mindig náluk töltöttem a szabadidőmet. Sajnos az én szüleim sosem engedték, hogy áthívjam a barátaimat, így melegebb időben mindig kint voltunk, télen pedig náluk.

Apró jeleit láttam annak, hogy néha féltékeny a külsőmre, vagy hogy zavarja, ha a fiúk nekem udvarolnak, és nem neki. Bár nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, utólag látom, hogy ezeket a jeleket komolyan kellett volna vennem.

Akkor tudtam biztosan, hogy már sosem fogunk igazán közel kerülni egymáshoz, amikor én egyetemre jelentkeztem, ő pedig elvállalt egy ügyfélszolgálati munkát. Nem tervezett tovább tanulni, ami látványos eltávolodást eredményezett a kapcsolatunkban.

A környezetváltozásnak köszönhetően én is elkezdtem nyitott szemmel járni, és egyértelművé vált számomra, hogy próbált manipulálni az évek során.

Forrás:

Pexels.com

A környezetváltozásnak köszönhetően én is elkezdtem nyitott szemmel járni, és egyértelművé vált számomra, hogy próbált manipulálni az évek során. El sem akartam hinni, hogy hagyhattam, hogy ilyen szinten kihasználjon engem. Ma már tudom, hogy csak igyekezett minél inkább hasonlítani rám, hogy a helyembe lépjen. A problémáim is csak azért érdekelték, hogy élvezhesse azt, ha nehézségekbe, problémákba ütközök.

Szerencsére mivel a tanulmányaim miatt másik városba kellett költöznöm, könnyen le tudtam rázni azután, hogy kevesebbet voltam otthon. Bár eleinte nem értette, miért nem beszélek vele, tudtam, hogy mindkettőnknek ez lesz a legjobb. Úgy éreztem, az egész barátságunk hamis volt, és ostoba voltam, hogy elhittem, valóban érdekelte, mi van velem.

Hálás vagyok azért, hogy már nem tartom vele a kapcsolatot, a barátságunk emléke miatt azonban hatalmas bizalmatlanság van bennem az emberekkel szemben, még azokkal is, akik semmi jelet nem adnak arra, hogy ne bízzak bennük.

Bianka történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.

A Ma már tudom, sosem voltál igazán a barátnőm bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Először annyi tűnt fel, hogy egyre gyakrabban nyomogotta serényen a telefonját széles mosollyal az arcán, amit manapság a legtöbben szoktunk. Igazából még jobb is, mintha fapofával, cél nélkül pörgetné a közösségi médiát. Szóval ez így ment egy ideig, aztán nem tudtam megállni, rákérdeztem, hogy mi olyan vicces.

Ezután már nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, kihúztam belőle, hogy egy idegennel beszélget az interneten, akivel még soha nem találkozott. Annyira még ez se tűnt furcsának, hiszen harmincas férfi vagyok, azért én is megmártottam a lábamat az online videojátékok világában. Nem újdonság számomra, hogy egy ismeretlennel egy ideig még fenntartjuk a kapcsolatot, miután megismertük.

Azon viszont már nem tudtam túltenni magamat, hogy éjszakába menően fennmaradt pötyögni a telefonján, illetve a nap bármelyik szakában rajta lehetett kapni, hogy széles mosollyal írogat. 

Az állapotomon az sem segített, amikor megtudtam, hogy férfi az illető. Na meg persze az, hogy a feleségem minden egyes alkalommal, amikor a közelében vagyok, gondosan eltakarja a telefonját. Annak ellenére, hogy nem leskelődtem, és soha nem jelentett gondot a kapcsolatunkban az, hogy nézegettük egymás telefonját.

Az utóbbi időben viszont már nem bírtam magammal, és ha tehettem a szemem sarkából odanéztem. Sajnos nagyon nem tetszett, amit láttam. Pár üzenet már bőven a flörtölés felső határán volt, amivel kapcsolatban nem tudom, hogy mit érezzek. Amikor felhoztam ezt a feleségemnek egyből visszatámadott, hogy mit képzelek, nem tartozik rám kinek mit ír. De nem tudok mást tenni, sértve érzem magamat.

És igaza van, lehet, nem kéne, de amiatt soha nem szólt egy szót sem. Illetve az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az szimplán a testi önkielégítésről szólt, de az ő esetében már kialakult egy lelki, érzelmi kapcsolat.

A képernyő túloldaláról elszerették tőle azt, aki mindennél fontosabb számomra.

Forrás:

Unsplash.com

Nem tudom, mit gondoljak, hiszen a pornográfia sokkal fizikálisabb, de nem tudok nem arra gondolni, hogy ő lelkileg egy másik férfihoz vonzódik. Nem tudom kinek van igaza kettőnk közül. Egyáltalán lehet valakinek?

Imre történetét Kovács Ákos dolgozta fel.

A Kinek van igaza? El kellene válnom emiatt? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A sugdolózás és a pletykák akkor tetőztek, amikor a férjemmel két évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk. Békés válásunk volt a körülményekhez képest, és azóta is közösen döntünk családi kérdésekben.

Múltkor be kellett mennem a szülői értekezletre, mert én voltam a soros, hogy részt  vegyek. A megbeszélés után egy találkozóm volt, amire már régóta nem volt példa az életemben, így csinosan, sminkben jelentem meg az iskolában. A szokásos lenéző pillantásokon kívül azonban mást is kaptam, amitől szóhoz sem jutottam.

Az idei gólyabálra kerestek szülőket, akik felügyelik a diákokat, és úgy gondoltam ideje kivennem a részem az ilyen munkából is, ezért egy apuka társaságában jelentkeztem önkéntesnek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az egyik anyuka azonnal leszavaz, és inkább ő akarta bevállalni a felügyelést. Azt hittem, csak udvariasságból teszi, mert tudja, hogy sokat dolgozom, ezért az értekezlet után odamentem hozzá, hogy biztosítsam arról, hogy nem lesz gond, ha én vállalom a feladatot. Amit mondott, az teljesen kiborított.

“Nem kell elmenned a gólyabálra, elvállaltam. Hidd el, bármelyik anyuka szívesen megteszi, csak te ne menj valamelyik apuka közelébe se.”

Tetőtől talpig végigmért, majd hozzátette:

”Csábítgass inkább szingli pasikat ezzel a párduc stílussal, de a férjeinket hagyd ki belőle. Köszi.”

Szóhoz se jutottam, úgy faképnél hagyott. Ott álltam szépen felöltözve, készen arra, hogy menjek a randimra egy SZINGLI apukával, de a szavai mélyen belém égtek. Hát tényleg ilyennek látnak az emberek? Kiéhezett cafkának, aki el akarja csábítani az összes apukát az osztályban? Mégis mikor keltettem én ilyen benyomást?!

Annyira bántottak a szavai, hogy lemondtam a randit, és haza siettem. A fiam már otthon volt, és látva a megviselt arcomat, el kellett mesélnem neki a történteket. Egy kicsit persze szépítettem, nem akartam, hogy miattam egy percig is aggódjon, de csodálatos fiút neveltem, aki nem hagyta annyiban a dolgot:

“Ciki az én számból, Anya, de jó nő vagy. A barátaim is mindig mondják, a szülők sem vakok. De ez nem azt jelenti, hogy egyből rossz ember is vagy. Az emberek féltékenyek és idióták, és bármire képesek, hogy megvédjék saját magukat, ha egy náluk erősebb ellenféllel van dolguk. Ha pedig ezért lemondasz egy randit, amin már fél éve nem voltál, az kinek tesz jót?”

Már felnőtt nő vagyok, mégis azonnal összerezzenek, ha valaki nyílt konfrontációba keveredik velem. Habár tudom, hogy el kellene engednem a megjegyzéseket, mégis fájnak. Az egómat viszont még jobban sérti, hogy a fiamnak teljesen igaza van. Ismerem önmagam, tudom, mit akarok az élettől, és csak azért, mert lepárducoznak, nem fogok megváltozni. Nincs miért szégyellnem magam. Egy csodás fiú dögös anyukája vagyok, és aki ezt nem tudja elfogadni, mondhat bármit, este lemosom magamról, ahogy a sminkemet is.

Kinga történetét Juhász Adél dolgozta fel

A Dögös anyuka vagyok, hagyjatok már békén! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A barátom és a hölgyemény egyszer korábban együtt aludtak. Valamilyen munkahelyi dologban kellett neki segítség, a barátom, mint segítőkész kolléga, át is ment, és ott ragadt, mivel a lány – elmondása szerint – nem akart egyedül lenni. Csak aludtak, és egymáshoz sem értek, ám miután tudomást szereztem erről az aprócska részletről, nem tudtam attól az érzéstől szabadulni, hogy a csaj lesben áll: behálózta a barátomat annak idején, elintézte, hogy az ágyába kerüljön, de nem volt elég jó ahhoz, hogy eredményre vigye a dolgot, így hoppon maradt, hálótársat kapott románc helyett.

A fenti okfejtésemmel kapcsolatban sokáig az volt a véleményem, hogy túl rosszindulatú vagyok, biztos tényleg csak barátok, és semmit nem akart a kolléganő, csak egy kis társaságot, amit az én végtelenül jóindulatú barátomtól meg is kapott. Ez a kétségem magammal kapcsolatban azonnal eloszlott, amikor legközelebb társaságban találkoztak, ahova a lány hívta el a barátomat, miután hosszasan panaszkodott, hogy mióta mi járunk, nem is találkoznak.

Én ezt az egészet úgy nézem, mint filmet a moziban.én ezt az egészet úgy nézem, mint filmet a moziban.

Forrás:

Pexels

Tehát elment a barátom a buliba, ahova hősnőnk hívta, ahol szárnysegédként segíteni próbált a lánynak, hogy beszélgetésbe elegyedhessen egy pasival, akit kiszemelt magának. Végül azonban maga a lány fújta le a teljes akciót azzal a kifogással, hogy nincs energiája hülye pasikra, majd “viccelődve” hozzátette, hogy “Nekem csak te kellesz”. Amikor ezt elesélte a barátom, még aznap este, összeállt a fejemben a kép, és úgy elkapott a sárga szörny, hogy azonnal el akartam intézni a csajt.

Mióta a fenti események lezajlottak, volt már sajnáltató rohama üzenetekben, amikor teljesen kipanaszkodta magát azzal kapcsolatban, hogy miért nem találkoznak már soha, mint régen. Pár héttel ezután előadta, hogy két sráccal is összekavart, és most nem tud választani. Hogy én ebből mit látok? Megpróbálta elérni, hogy a barátom sajnálatból találkozzon vele, nem sikerült, ezért megpróbálta féltékennyé tenni.

Az egészről csak azért tudok, mert a barátom mindenről beszámol, pontosan azért, mert láthatóan semmit sem jelentenek számára a lány próbálkozásai. Tőlem távol áll, hogy befolyásolni akarjak egy felnőtt embert, így természetesen felőlem akár találkozhatnának is, nem én vagyok az, aki miatt leépülőben van a barátságuk. A  barátomnak egyszerűen más dolgok töltik ki az idejét jelenleg, és saját bevallása szerint sem akar a lánnyal találkozni.

Bennem vegyesek az érzések: néha azon gondolkodom, hogy lehet valaki ilyen pofátlan, máskor sajnálom, mert úgy tudom nincsenek barátai sem. A legjobban azonban annak örülök, hogy távol tartjuk magunkat tőle.

Kriszta történetét Király Etel írta le.

A Szórakoztat, ahogy megpróbálod megszerezni a barátomat, úgysem sikerül bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Idővel megmutatta az érzékenyebb oldalát, a belsőbb gondolatait is, és úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a férfit, akire fel tudok nézni, aki mellett nem tudok unatkozni. Akinek az illatától és a bőre érintésétől egyből bevadulok. 

Aztán hirtelen eltűnt. Egy utazás után nem jelentkezett többet, annyit írt, hogy majd keres, ha jó neki. De nem tette többet. Azt hittem, ennél többet érdemlek ennyi idő után. Egy rendes búcsúra sem szánta rá az időt. Nem tudom, hogy nem akart konfrontálódni, vagy csak ennyire nem számítottam már akkor, de a hallgatásával lezárta a kapcsolatunkat.

A következő tőrdöfés az volt, amikor kiderült, hogy egy másik nő miatt hagyott el. Miatta nem akart már velem lenni. Nem tudom, hogy az utazás alatt melegedtek-e össze, vagy már amúgy is ismerte. Nem érdekelt, mert nem számított.

Meglepetésemre külsőre hasonlítottunk, ugyanaz a típus voltunk, így azt kilőhettem, hogy sokkal szebb lenne nálam. Hasonlóan művészibb beállítottságú volt, mint én, de már sikeresebb, mert pár évvel idősebb volt nálam. Szóval előrébb járt az életben. Ezzel nehéz versenyezni, de kétlem, hogy csak ez állt volna a dolog mögött.

„Mókás” részlet, hogy a nőnek is volt kutyája, ahogy neki is. Én macskás személy vagyok, nem annyira jól jöttem ki a blökivel. De erről, azt hiszem, nem tehetek. Vagy, ha ezen múlott volna a közös jövőnk, az már régen rossz.

Mi van, ha ő nem ennyivel jobb, hanem én vagyok ennyivel rosszabb?

Forrás:

Unsplash

Elkezdtem magamban keresni a hibát. Mi van, ha ő nem ennyivel jobb, hanem én vagyok ennyivel rosszabb? Ha ennyire nem értem fel ahhoz, amit keresett, hogy másba bele tudott szeretni, engem meg elhagyott.

Még ha egyoldalú is volt a rajongásom, nincs az a szerelem, ami megérné, hogy ennyire rossz véleménnyel legyek magamról. Az önvizsgálat során rengeteg hibámat felfedeztem: valóban még éretlen voltam sok tekintetben, kiforratlan. Előnyömre vált, hogy elkezdtem dolgozni magamon. De azt nem engedhettem meg magamnak, hogy ennyire kevésnek érezzem magamat.

Már jó pár év eltelt, ők még mindig együtt vannak. Én valószínűleg az eszébe sem jutok. Annyira nem vagyok szerencsés, hogy ne kísértsen néha álmaimban, ilyenkor pokolian hiányzik még. De már egyáltalán nem érzem úgy, hogy a másik nő, vagy én lennék jobb. Van, amiben hasonlóak, másban különbözőek vagyunk. Neki az kellett inkább, én pedig a javamra fejlődhettem. Fájdalmas lecke volt, de megtanultam értékelni magamat, és nem mások vélt, vagy valós elvárásaihoz formálni a személyiségemet.

De a legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy csak olyan valaki lehet életünk szerelme, aki hozzánk ad, értékel, felemel és segít minket. Akinek mi is a világot jelentjük, nem csak fordítva. 

Betti történetét Fenyvesi Mira dolgozta fel.

A Miatta hagyott el életem szerelme: Tényleg jobb lenne nálam? bejegyzés először Vous-én jelent meg.