Ezt a cikket a Facebook-hírfolyamodból kattintottad le? Akkor van egy rossz hírünk: hivatalosan is öreg vagy!
Persze bizonyára mindannyiunknak van pár ismerőse, akik viszont igen.
Kedden délután súlyos tragédia történt a 4-es főúton, Ceglédbercel közelében. Egy román rendszámú kisbusz frontálisan ütközött egy homokszállító teherautóval, kilenc ember vesztette életét. A borzalmas balesetet élőben közvetítette a sofőr Facebookon, a kommentek olvasása vonhatta el a figyelmét a forgalomról. Hány ilyen esetnek kell még történnie, hogy egy életre megtanulja mindenki: nincs annyi lájk és komment, ami fontosabb lenne az életnél.
Talán nem olyan meglepő a Queenslandi Egyetem új kutatásának eredménye: ha Facebook-detoxot tartotok, azaz rövid ideig nem használjátok a kék közösségi oldalt, akkor hosszú távon boldogabbak lehettek. Az egésznek a stresszt okozó hormonok, a kortizolok számának csökkenése az oka.
Valószínűleg ti is észrevettétek, hogy az elmúlt napokban, hogy a Facebook-falatokon vagy egyáltalán nem látjátok az ismerőseitek posztjait, vagy számotokra nem releváns ismerősök posztjai jelennek meg. El is indult egy körlevél, amely azt állítja, segít abban, hogy ne egy legyen.
A Facebook elvileg a korábbi kereséseink alapján válogat nekünk hirdetéseket, de akkor úgy látszik, mindannyian borzasztó aberráltak vagyunk: ezek az egydolláros rémségek ugyanis szinte minden ismerősöm falán ott vannak. Nem tudjuk, miért kapjuk, és mi értelmük van, de egy biztos: én imádom őket, és most el is hoztam a legbizarrabbakat!
Kivágott nyelv, pénisz alakú rúzs, sátorba öltözött ember egy dollárért – az utóbbi hetekben ellepték a Facebook-hírfolyamunkat a legparább hirdetések, és egyszerűen nincs megállás! Összegyűjtöttük a legviccesebbeket.
Nem gondolom, hogy bárkit meglepne a tény, hogy igencsak le tud hangolni, ha a legújabb posztunk alá nem érkezik elég like vagy épp elismerő szó. De azt gondoltátok volna, hogy a legújabb amerikai tanulmány szerint 2030-ra a depresszió lesz az egyik fő betegség, ami miatt számtalan ember képtelen lesz elvégezni a munkáját? És az, hogy ez részben – nagy részben – a közösségi oldalaknak köszönhető?