Mindig is szerettem a gyerekeket, úgy éreztem, szót is értettek velük. Nem okozott számomra fejtörést, amikor az anyaság mellett döntöttem, hisz mindig is erre vágytam. Ennek ellenére úgy érzem, kudarcot vallottam.

Régen kifejezetten károsnak ítélték, büntették és minden lehetséges módon, akár agresszióval is az átszoktatásra törekedtek. Innen származik a használd a JÓ vagy  használd a SZÉP kezedet utasítások, amelyeket hogy is követhettek volna mindazok, akik balkezesnek születtek.

Eszmélésünk pillanata óta szeretnénk valamit elérni, megkapni, megszerezni vagy befejezni.

És addig tartotta fogva a gyerek tekintetét, amíg az meg nem ígérte, amíg meg nem látta a gyerek szemén, hogy ÁTMENT az üzenet.

Mit szoktatok mondani akkor, ha a környezetetekben egy gyerek felhorzsolja a térdét, vagy ha egy barátotokat valamilyen baj éri? Gondolkodjatok ezen pár pillanatot.