Réka és párja annyira menő életet élnek, hogy ha elolvasod a történetüket, talán holnaptól te is útra kelsz egy lakóautóval.
Ti tényleg egy lakóautóban éltek?
Majdnem egy teljes éve élünk lakóautóban. Előtte hátizsákokkal, szörfdeszkákkal a kézben utaztunk. A csomagunk fejenként így nézett ki: 10 kg-os hátizsák, 25-32 kg-os gurulós poggyász plusz szörfdeszka. (Az én deszkám 2 és fél méter hosszú.) Megérkezésünk előtt és után hetekig kerestünk hosszabb távra kiadó szállást elfogadható áron. Ha megvolt a szállás, akkor már csak a helyi utazást és a vásárlást kellett kieszelni. 3-6 havonta újra és újra költöztünk. Egy kicsit le akartunk telepedni, ezert váltottunk lakóautóra. Most saját otthonunk van, konyha, fürdőszoba, két asztal, férőhely hat személyre, négykeréken. Szörfdeszkák a tetőn.
Áramot napelemekkel nyerünk, gázzal főzünk és melegítjük a vizet, de ezzel működik a hűtő, és ha lehűl az idő, a fűtés is arról megy.
Az üzemanyagon kívül nincsen jelentős kiadásunk. Imádok főzni, új, helyi recepteket kipróbálni, úgyhogy csak akkor vagyunk éttermekre utalva, ha kedvünk tartja. Az elmúlt egy év alatt kb. 24 ezer kilométert vezettünk. Magyarországról az Egyesült Királyságba mentünk, onnan Írországba, vissza komppal Franciaországba, majd végig az óceánparton egészen Tarifáig (Dél-Spanyolország), ahol ismét hajóra tettük a ‘házat’ Afrika irányába. Marokkóban 6 hónapot töltöttünk, szinte végig az óceánparton. Tangertől Sidi Ifni-ig vezettünk és vissza. Útközben kutyánk is lett.
Miből éltek? Mi a munkátok?
A párom szoftverfejlesztő, én pedig grafikus vagyok. Számítógépen, az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot a klienseinkkel, mindezt persze angol nyelven. 3G internet minden országban van. Marokkóban például olcsóbb az internet, mint Európában, és meglepően jó a lefedettség még a legelhagyatottabb helyeken is.
Soha nem is kell bemennetek a munkahelyetekre? Nincsenek meetingek, amiken részt kell vennetek?
Alkalmanként részt veszünk internetes megbeszéléseken, főként új kliensekkel, de a munkával kapcsolatos kommunikáció java e-mailben történik.
Nem kell bemennünk a munkahelyünkre, csak bekapcsoljuk a számítógépet és kezdődhet a munka. Ennek ellenére normálisan felöltözünk minden nap, bár megtehetnénk, hogy egész nap pizsamában maradunk.
Sokat hallottunk, olvastunk az ülőmunka veszélyeiről, ezért megpróbálunk rendszeresen elszakadni a monitortól, felállni, sétálni egyet vagy állva dolgozni egy darabig.
Hogy néz ki egy napotok?
Szinte minden nap máshogy. Van, hogy felkelünk és rögtön útnak kell indulnunk. Van, hogy maradunk, ahol vagyunk, és van idő munkára, kikapcsolódásra.
Nem teszünk különbséget hétfő reggel vagy szombat este között, amikor úgy adódik, leülünk dolgozni.
A szörfözés azonban mindent felülír. Ha kedvezőek a feltételek, akkor akár már reggel fél hétkor neoprémben várjuk a napfelkeltét. Szörf után eszünk, alszunk és dolgozunk akár késő estig is. Ha nincs szörf, akkor úszunk, kerékpározunk vagy sétálunk egy nagyot. Persze bevásárolni és takarítani is kell, ugyanúgy, mint bármely háztartásban. Az autóban mindennek megvan a maga helye. A lehető legkevesebb felszerelésünk van. A víztartályunk 100 literes, ez körülbelül 6-7 napra elég két személynek. Ez rövid zuhanyt jelent és sajnos nem mindennap. Szinte naponta úszunk vagy szörfözünk, szóval bár kicsit sósak, de tiszták vagyunk.
Hogyan választjátok ki a következő úti célotokat?
A legfontosabb, hogy legyen internet, tudjunk dolgozni. Legyen csendes, természetes környezetben, vízparton vagy erdő közelében. Ha mindez ingyen is van – nem kell a parkolásért fizetni -, az már csak hab a tortán.
Ha le kellene telepednetek valahol, akkor azt hol tennétek meg? Vannak terveitek a jövőre?
Egyelőre nem szeretnénk hagyományos módon letelepedni. Körülbelül egy évre előre tervezünk, nem többre. Még lakóautózunk egy darabig, mert eddig ez a legkényelmesebb és legolcsóbb utazás és életforma. Lehet, hogy visszamegyünk Marokkóba. Van egy őrültebb tervünk is, ami szerint autóstól áthajózunk Argentínába. Meglátjuk, mennyi időnk jut majd a munka mellett ennek a megtervezésére.