Világ

A műsorok bizonyították: imádunk kukkolni – igen, ti is

Sokadik variációban, a sokadik szériában futnak a tévében a valóságshow-k. Amiket persze senki nem néz, de mindenki tudja, mi történt tegnap. Csak kicsit belekukkolni valaki más életébe, az nem nagy bűn.

vous - 2015.06.27.
A műsorok bizonyították: imádunk kukkolni – igen, ti is

Őszinte leszek: én szerkesztettem az első kibeszélőshow első adását. Azt is bevallom, nem hittem benne, hogy nálunk sikeres lehet egy műsor, amiben arról beszélgetnek, hogy valaki büdös, vagy nem szeretik, mert kövér. Ráadásul ki lenne, aki ezt kamerák előtt bevállalja? Tekintsük részemről ifjúkori tévedésnek eme melléfogást, mert soha nem látott sikereket ért el a műsor. Igaz, később a témák már nem voltak, ennyire „könnyedek”. De hol voltam én már akkor? Otthon babáztam. És érdeklődve néztem – oké, csakis szakmai szempontból – az első valóságshow-kat, amik sikere szintén borítékolható volt a készítők szerint, hiszen a licencműsorok előttünk már sok más országban bizonyították, imádunk kukkolni.

Alapszitu

A recept a következő. Keress egy tucat extrém módon extrovertált személyt, az sem baj, ha némelyik kissé kattant, költöztesd be őket egy zárt helyre, kamerázd be a zuhanyzótól kezdve a konyhán át a hálószobáig minden szegletét a háznak, majd figyeld őket egész álló nap! Hogy ne csak tespedés legyen, időnként adj nekik feladatokat, hogy kiderülhessen, ki milyen személyiség, és hogy konfliktusokat generálj. Azokat imádják a nézők. Ja, és a legfontosabb: ajánlj fel egy csomó pénz a nyertesnek.

Kukkolóból szurkoló

A játék menete úgy néz ki, hogy hétről hétre ki kell szavazni a nézőknek egy-egy embert, aki elhagyja a házat, azaz vesztett. És itt jön a bibi, az embernek ugyanis alapvető vágya, hogy legyen beleszólása a körülötte folyó dolgokba, hogy dönthessen a jövőről, befolyásolhassa azt. Ha pedig valakinek lesz egy kedvence, máris úgy járt, mint Exupéry kis hercege a rókájával. Felelős lett érte, érdekli, mi történik vele. Rajta is múlik a sorsa, hát szavaz rá.
Ezekért a voksokért pedig a játékosok mindent meg fognak tenni, ha elnyerik a kanapén figyelők szimpátiáját, övék lehet a hőn áhított giganyeremény. Az persze megkérdőjelezhető, hogy a való életben is ugyanúgy viselkednének-e, mint a dollárjelek árnyékában. Mindezt a kamerák előtt, amiket ugyan rövid idő alatt megszoknak, de nem feledkeznek meg róluk. Akit figyelnek, az szerepel, máshogy is teljesít, főként, ha tétje van.

Forrás:
iStock

Mondd, te kit választanál!

És hogy kiből lesz kedvenc? Erre vannak teóriák, de azok nem mindig jönnek be. A legjobban összeállított, hosszas castingokon kiválogatott szereplők az intim szférájuk megszűnésével elveszítik személyiségük egy részét. A néző pedig azzal azonosul, aki hasonlít hozzá, akit megért, akiről azt gondolja, ugyanúgy viselkedik, ahogy ő is tenné abban a helyzetben. Vagy épp nem, mert a szereplő legalább felvállalja, amit ő nem mer. 

A megosztó személyiségek éppen ezért sokra vihetik a reality-ranglétrán. Az általuk gerjesztett viták tutira bekerülnek a vágás után is az esti adásba.

Tekerjünk rajta egyet!

A kenyeret és cirkuszt elve alapján az egyes szériák szereplői egyre magasabbra tették a lécet a bevállalósdi játékban, ami nem jött be mindenkinek. Nekik találták ki a különböző variációit a realitynek, párkeresőst, a túlélősdit az édenben vagy épp a pokol dzsungelében. De léteznek tematikus, egyáltalán nem bulvár, inkább az ismeretterjesztő szórakoztatásra apelláló műsorok, ahol például rönkházakat építenek hatalmas fák tetejére, vagy lakást újítanak fel. És akkor még nem is beszéltünk a nagy sikerű főzős kiesősről vagy a bekamerázott magánlakásokról és celebéletekről.

Michaletzky Luca pszichológus véleménye a tévés kukkolásról:

Mi, emberek szociális lények vagyunk, ösztönösen szeretünk valahova tartozni és másokkal foglalkozni. A valóságshow-k betekintést engednek más emberek életébe, ami szimpátia esetén a csoporthoz tartozás élményét adja. Viszonyítási alapot is kínálnak számunkra, így érthető az is, hogy a műsorok ellenzői miért nézik: megerősítést nyerhetnek saját magukról, hogy ők „jobb emberek”, mint a képernyőn láthatók – ennek különösen konfliktusok esetén nő meg a jelentősége.
A műsorok kiszavazásos rendszere pedig a hatalom illúzióját adja a néző kezébe, aki dönthet a játékosok sorsáról, ezáltal is hatékonyan részt vehet az így alkotott csoport életében.

Ajánlott cikkek