A Mantrában járva ugyanis a fali táblán megakadt a tekintetem egy közelgő eseményen, amire rá is kérdeztem, mert nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Arról volt szó, hogy 30, valódi alapanyagokból készült kivonatot ízlelnek a résztvevők, és megpróbálják azokat felismerni. Ugyanis – ki hitte volna – az ízfelismerés gyakorlás kérdése, ahogy a bornál is.

Őszintén: én azért nem szeretem az olyan ömlesztett kajákat, mint a hamburger, mert annyira „egyben”  jönnek az ízek, hogy egy beazonosíthatatlan íztömeget kapok. Jó, persze, azért sem bírom a hamburgerezést, mert képtelen vagyok jól nevelt módon enni. Igazából nem is értem, hogy tudja az ember akkorára nyitni a száját.

A Mantrában szerzett tapasztalatok alapján azonban tegnap este nekiálltunk a párommal igazi házi hambit csinálni. Készítés közben persze kíváncsiságból és csak azért is belekóstoltam mindenbe. Meglepett például, hogy a nyers húsban mennyire nem érzem, hogy van fokhagyma, pedig nem sajnáltuk belőle. Megízleltem külön a szószt, bekaptam egy ubit, hagymaszeletet, húspogiból egy csipetnyit, szóval mindent külön. A végeredmény megdöbbentő volt: a kész hamburger evése közben sokkal jobban be tudtam azonosítani a megbújó ízeket, mint valaha.

Szerintem hasznos. És élvezetes. Hiszen nem mindegy, hogy betolod a kaját sebtiben, „szinte érzéketlenül”, vagy érzel mindent, és élvezel minden egyes falatot. Nemcsak ételben, hanem borban, és bizony kávéban is. Mert a kávé sem keserű, százféle összetevő adja csodás ízét.