Az én esetem tök átlagos, az emberek többsége simán leesik a lábáról életében annyiszor, mint én, egyszerűen csak azért, mert erős fájdalmai vannak, túlságosan félnek vagy kiszáradnak. Maggie Saunders azonban örülne, ha csak ennyiszer vesztené el az eszméletét. Az ő esete azonban jóval extrémebb.
Maggie ugyanis egyszerűen elájul, ha túl erősen nevet, vagy ha bizonyos ételekből – krumpli, tojás – többet eszik, mint amennyit a szervezete elbír. Ez utóbbinak egyszerű az oka: emésztéskor a véráramlás lelassul, az oxigén szállítása is megváltozik, ilyenkor Maggie elsápad, elálmosodik, majd a földön fekve találja magát.
A lány már gyerekkorában is gyakran elájult, első alkalommal egy sült krumplival a kezében találtak rá. Később az édesanyja szakemberhez vitte, ahol egyből diagnosztizálták nála a vasovagalis syncopét, azaz a közönséges ájulást. Ennek hátterében sok minden állhat, pl. valamilyen szívbetegség.
Maggie édesanyjának halála után kiderült, az asszony komoly szívproblémával küzdött, amit a lánya is örökölt. A diagnosztizálást követő orvosi megfigyelések alatt Maggie szíve kétszer is megállt 30 másodpercre, így azonnal pacemakert kapott. A lány igyekszik optimistán hozzáállni a helyzethez, azonban vannak dolgok, amiket nehezen, fájó szívvel tud elfogadni.
Nem tud randizni.
A fiúk többsége ugyanis vacsorázni hívja a lányt, és nem egyszer előfordult, hogy az asztal alól szedték össze őt, azt gondolván, hogy kábítószert fogyasztott, vagy túl sokat ivott. Pedig egyszerűen csak elájult. Emiatt a randevúk gyakran katasztrofálisra sikerednek, és Maggie úgy érzi, sosem találja meg majd a szerelmet. Volt ugyan egy három és fél éves kapcsolata, ám befejezték, Maggie szerint azért, mert:
túl nagy áldozat lett volna a fiúnak vele maradnia.
Szeretne sokat utazni is, ám kiszámíthatatlan állapota miatt ez egyszerűen kivitelezhetetlen. Ennek ellenére derűsen áll hozzá a mindennapokhoz, imádja a munkáját, egy autistákat segítő alapítványnál dolgozik, ahol sokan támogatják a barátaival egyetemben. S ami a lényeg: Nem.Adja.Fel.
Én pedig biztos vagyok benne, hogy a szerelem is beájul majd az ölébe egyszer.
