Egy keresztlevél tanúsága szerint az anyai üknagyapám 1823-ban született, és Antalnak hívták – eddig jutottam, amikor annak idején megpróbáltam visszakövetni a család anyai ágát a múltban. Nem vagyok egyedül a felmenőimre irányuló kíváncsiságommal: két olyan ismerősöm is van, aki régi iratok alapján terebélyes családfát kezdett összeállítani. A cikk elolvasása után ti is el tudtok indulni egy izgalmas időutazáson.
A tények a lényeg
Minden családban keringenek olyan történetek, amelyek időről időre előkerülnek egy-egy ebéden vagy rokoni összejövetelen. Alighanem nálatok is van egy dédnagymama, aki titkos szerelmi viszonyt folytatott egy arisztokratával. Vagy egy távoli férfirokon, aki részt vett az 1848-as szabadságharcban.
Kellő kalandvággyal és kitartással ma már egyáltalán nem lehetetlen, hogy igazolást nyerjenek a családi legendárium színes sztorijai. Számos forrás és eszköz segíti az amatőr családfakutatókat, ezért különösebb előképzettség nélkül is nekivághattok az ősök megtalálásának.
Aranyszabály, hogy minden az ismert, atombiztos tényeknél kezdődik – azaz induljatok a jelenből, és kezeljétek óvatosan a bizonytalan információkat a háborús hős Józsi bácsiról.
Legyetek türelmesek és kedvesek!
Az első lépés pofonegyszerű: kezdjétek el összeírni a ma is élő családtagokat olyan alapadatokkal, mint a születések és házasságok helye és ideje, majd haladjatok a múlt felé. Bal oldalra az apa, jobbra az anya neve kerüljön, föléjük az ő szüleik. Az oldalági viszonyoknak viszont érdemes külön táblázatot szentelni az áttekinthetőség kedvéért – az én apai nagymamámnak és anyai nagypapámnak például egyaránt négy testvére volt, így nincs az a papírméret, amire egy idő után ráférne a családfa.
A kutatásban óriási segítségetekre lehetnek az idősebb rokonok, akik egészen meglepő dolgokat is mesélhetnek a felmenőkről. Legyetek türelmesek, és ha a kedves hozzátartozó elkalandozna, a kérdések ismételgetése helyett füleljetek, hátha előugrik olyan emlék, ami továbbvisz.
Bizonyos életszakaszokra az emberek többsége élénkebben emlékszik.
Sok emlékhez juthattok az illető késő tinédzserkora és kora harmincas évei közötti időszakról, ugyanis negyvenéves kor felett ebből az időszakból általában több történést tudnak felidézni az emberek, mint életük más periódusából – ez az emlékezeti dudor jelensége.
A legutolsó ismert esemény anyakönyvi bejegyzései többnyire régebbi információkhoz is elvezethetnek. Ha például tudjátok, hogy a dédszüleitek Debrecenben házasodtak össze, a helyszínen az anyakönyvi kivonatból kiderül a születésük helye és ideje, valamint a szüleik neve – így máris van merre továbbmennetek.
Kevésbé régi, huszadik századi adatok esetében a települések anyakönyvi hivatalából tudtok anyakönyvi kivonatot kérni, ezek másodpéldányait pedig a megyei levéltárakban őrzik. A kérés írásban és szóban egyaránt lehetséges 2000 forintért, ám irataitokkal igazolnotok kell, hogy az illető tényleg a rokonotok.
Dokumentáljatok minden információt, a papíralapú forrásokat pedig fotózzátok be, hogy digitális formában is meglegyenek! Ne adjátok fel akkor sem, ha zsákutcába kerültök, hiszen ha a család egyik ágán elakadtok, másik ágon még mindig tudjátok folytatni a kutatást.
Buktatók nélkül nem lesz családfa
Zöldfülű családfakutatóként is számos sikerélményt gyűjthettek be – akár a 19. század közepéig is eljuthattok –, ám minél távolabb kerültök a jelentől, annál nehezebb lesz a dolgotok. Az 1895 előtti adatokhoz például már ismerni kell a felekezeti hovatartozást is, ugyanis akkoriban még csak egyházi anyakönyvezés létezett, ráadásul a korabeli nyelvezet és íráskép is komoly akadályok elé állíthat titeket.
Nekem szerencsém volt az üknagypapa keresztlevelével, mivel latinul és magyarul egyaránt feltüntették az adatait – ráadásul olvashatóan –, de egy ismerősöm örömébe némi üröm is vegyült, miután ráakadt egy távoli ős anyakönyvére, és a cikornyás írás kisilabizálását követően rájött, hogy németül íródott a dokumentum.
És akkor még nem is beszéltünk az olyan meglepetésekről, mint amikor a megszületett gyerek neve helyett annyi szerepel a papíron, hogy „megkereszteltem György István fiát”.
Ha mégis szeretnétek mélyebbre ásni, ezen a ponton érdemes felkeresni egy családfakutatásra specializálódott profi céget, amelyek mögött általában történészi és levéltárosi végzettségű szakemberek állnak. A díjszabás nagy változatosságot mutat, annak tekintetében, hogy milyen már meglévő adatok, dokumentumok alapján tudnak nekikezdeni a munkának a profik, ezért érdemes egy kicsit előre dolgozni – már csak a nyomozás élményéért is.
Még több segítség a kutatáshoz
Magyar Nemzeti Levéltár: http://mnl.gov.hu/
Magyar Családtörténet-kutató Egyesület:
http://www.macse.hu/society/adattarak.php
Family Search: https://familysearch.org/
