Gondolkodás nélkül kértem egyet elvitelre, és révedező tekintettel kotorásztam a pénztárcámban. Az idő borús volt ma egész nap, mégis rózsaszínűvé festette ez a tekergőző kis finomság.

Akkoriban, mikor összejöttem a párommal, volt egy kedves mondás, ami széltében-hosszában bejárta a világhálót. Gyerekszájból eredt, és azt mondták, a szerelem az, mikor még a kakaós csigád közepét is odaadod a másiknak. Tőlem ez valóban nagy áldozat volt, híres voltam arról, hogy nálam édességben nincs kegyelem, ha meglátom, enyém, meg egyébként is, hát nem a kakaós csiga közepe a legcsokisabb?! Ki akarná azt lepasszolni bárkinek is?

Mi azért mégis ezzel kedveskedtünk egymásnak. Ültünk az ágy szélén, szép lassan kicsomagoltuk a papírból a két csigát. A szélével kezdtük, óvatosan haladtunk a belseje felé. Mikor a legfolyósabb részhez értünk, kicseréltük, és megettük a másikét.

Azon kaptam magam, hogy a pénztáros furcsán néz rám. Lányos zavaromban kétszer is elköszöntem, és vigyorgó fejjel kijöttem az üzletből. Esni kezdett, a papírzacskón sötét foltokat hagytak az esőcseppek. Ma azt hiszem, meghagyom a kakaós csigám közepét.

Nektek van hasonló kedves mozzanatotok a kapcsolatotokban? Meséljétek el!