Rendetlen nőként élni egy rendmániás pasi mellett, hm… eltanul ezt-azt az ember. Leginkább a rendet, amit bár tanulok, tanulok, ledoktorálni még nem fogok belőle. Ennek ellenére van egy „rendmániám”, ha egyáltalán lehet azt annak nevezni, hogy nem bírom elviselni, ha utcai ruhával mászik bele valaki az ágyba. HIÁBA IS VAN BEÁGYAZVA!

Ezt jelenti nálam, nálunk a beágyazás. Azt is gyűlölöm, hogy ha az egyébként rendmániás pasim leül FARMERBAN a bevetett ágy szélére. Elárulom, miért!

1. „Te komolyan abban a nadrágban akarsz ráfetrengeni az ágyra, amiben leültél a 4-6-oson? Ki tudja, ki ült ott ellőtted? Őt behívnád az ágyadba?!”
2. „Eleve miért ülsz az ágyra, mikor ott a kanapé, a puff, a fotel, a kisszék, a 'nemtom'…?!”
3. „Miért nem az az első dolgod, ha hazaérsz, hogy átöltözöl?” (Az is kiborít, ha otthon valaki utcai ruhában flangál!)

Úgy hangzik, mintha én is rendmániás lennék? Nos, koránt sem, viszont a higiéniám az átlagosnál érzékényebb. Nem Mr. Monk-osan, de az ágyam sérthetetlen, és szeretném azt hinni, hogy tökéletesen baktériummentes. 

Ezzel pedig azt a kérdést is megválasztoltam, hogy: esti vagy reggeli fürdés? Természetesen esti, ágyba csak tisztán!