Persze alapvetően mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hajlandó-e beadni a derekát, de pár dolgot azért érdemes mérlegelni előtte, hogy ne érezzük aztán kellemetlenül magunkat. De ne feledjük, ezek a dolgok csak ránk tartoznak, senki más nem befolyásolhat minket.
Ne szégyelljük!
Ha megtörténik, bár mi nem így terveztük, fontos, hogy semmikképp se szégyenkezzünk miatta: tökéletesen emberi dolog. Legfeljebb nem az édesanyánk lesz az első, akit másnap reggel felhívunk, hazafelé a taxiból… sőt, valójában mi döntjük el, kinek mondjuk el, az is lehet, hogy senkinek. Ha jól éreztük magunkat, inkább legyünk büszkék magunkra, építsük ezáltal az önbecsülésünket.
De lesz ebből valami ezek után?
Igen, elég elterjedt az a nézet, hogy a férfiak ezek után nem fognak érdeklődni irántunk, mivel már megkapták tőlünk, amit akartak. De most őszintén: kívánjuk egy olyan férfi közeledését, akinek csak a testünk kell? Jobb lenne ugyanezt a kört lejátszani mondjuk az ötödik randi után, amikor esetleg már többet érzünk iránta? S habár igaz, hogy a férfi agyműködése egyszerűen megfejthetetlen, de ne gondoljuk azt, hogy ennyire ösztönvezéreltek, azért van lelkük is!
