Ugyanaz a képzettség, ugyanaz a pozíció, ugyanaz a fizetés, mégis a munkatársam sokkal nagyobb előnyt élvez a főnöknél, csupán azért, mert vannak golyói.
Én is elég tökös csaj vagyok, de sajnos csak átvitt értelemben, ezért folyamatosan háttérbe szorulok, ha a helyzet úgy hozza, és ebből már nagyon elegem van. Minden más tényezőt kizártam, az egyetlen oka a megkülönböztető bánásmódnak az, ami a gatyánkban rejlik – vagy éppen nem rejlik.
A reklámcégünknél ráadásul nem is olyan márkákkal foglalkozunk, amit külön lehetne szedni férfias és nőies csoportokra, de azért vannak a brandeknek hierarchiája. És valahogyan mindig Tomi kapja a legjobbakat… Hiába érvelek amellett, hogy én kapjak egy adott projektet, a főnök egyáltalán nem vesz komolyan, és csak a kisebb márkákkal dolgozhatok.
A munkatársam persze élvezi a neki kijáró figyelmet, és az ehhez társuló előnyöket, míg én kevésbé tudom megcsillogtatni szakmai képzettségemet.
A megbeszélések alatt előszeretettel viccelődnek – sokszor a nőkkel kapcsolatban – amit ugyan nehéz elengedni egy vérbeli feministának, de mivel nem akarok munka nélkül maradni, hevesen bólogatok és nevetek velük.
A múlt héten viszont betelt a pohár, amikor ötletbörzét tartottunk, és egy remek tervezetet vezettem fel egy kampánnyal kapcsolatban. Természetesen nem tetszett az ötlet a főnökömnek, és egyből elvettette azt, ezután Tomi felé fordult, aki szóról-szóra elmondta ugyanazt. És mit szólt a főnökünk?
– Na ezért kapod te a fizetésemelést Tomi!
Elképedve néztem mind a kettőjükre. Egyrészt vártam, hogy Tomi beismerje, ez pontosan ugyanaz volt, amit én mondtam, másrészt vártam a főnökömtől a magyarázatot, hogy mégis mire véljem ezt. Azonban mind a ketten nagy mosollyal az arcukon beszélgettek tovább.
Elképzeltem fejben, hogy mi lenne, ha itt és most felállnék, és hangot adnék az igazságról és arrról, hogy milyen bánásmódban részesülök. Lejátszottam a gondolataimban a párbeszédet, aminek mindig ugyanaz volt a vége: ez csak hiszti, mert nő vagyok…
Mivel nem láttam már értelmét, hogy leálljak vitatkozni velük, ezért hagytam, hogy had méricskéljék a nadrágjuk tartalmát, míg én új munka után nézek. Tomi többször is odajött az asztalomhoz, hogy kikérje a véleményemet a kampánnyal kapcsolatban, de nagy mosollyal az arcomon azt mondtad neki: “Te ezt jobban tudod!”
Eddig három állásinterjún is voltam, ebből két helyre fel is vennének. Még várom a fizetési ajánlatokat, de úgy érzem azt a helyet választom, ahol a főnök egy nő volt. Ott talán többnek fognak nézni, mint egy két lábon járó, beszélő mellparádé.
Bianka történetét Juhász Adél jegyezte le
