Vannak nők, akik fiatalon megtalálják az Igazit, de az ismerőseimet elnézve egyre kevésbé ez a jellemző. Ha az embernek nincs ilyen szerencséje, akkor bizony randik sokaságán kell átverekednie magát ahhoz, hogy rátaláljon a nagy szerelem. Ráadásul soha nem lehet tudni, kiből lesz az „igazi”, így bizony előfordul, hogy olyan férfiakkal is lefekszünk, akikkel aztán nem lesz folytatás. 

Szerintem ez amúgy korral is változik. A húszas éveimben nem csináltam problémát egy alkalmi kufircból, de ahogy az ember öregszik és egyre inkább szeretne megállapodni, már nem akar akárkivel lefeküdni. A szex már nem csak biológiai szükséglet, hanem sokkal többet jelent annál.

Gyakori a barátság extrákkal a szinglik között, mert hát szép dolog a szerelem, de fontos a szex is.

Forrás:

Canva

De mi van akkor, ha sokáig várat magára a nagy Ő és mi szeretnénk élvezni az élet gyönyöreit?

A mai világban ugyanis már nehezen választható el a randizás és a szex. Nem egyszer fordult elő velem, hogy a randipartnerem megsértődött, mert a második találkozón nem voltam hajlandó ágyba bújni vele. Sőt, nem egy férfitól hallottam, hogy nekik nagyon fontos a szexualitás, így nem szeretnének egy első légyottal sokat várni. Közben valahol mégis azt várják el a nőktől, hogy ne adják oda magukat olyan könnyen, lehessen értük harcolni. Szóval nehéz ebben a témában okosnak lenni, talán az a legjobb, ha mindenki a szíve és a biológiai szükségletei szerint cselekszik.

Mi az a szám, ami még elfogadható és mi az, ami már kiveri a biztosítékot? Én mindenesetre úgy gondolom, hogy amíg az ember szingli, addig joga van azt csinálni, amit csak akar. A lényeg, hogy legyünk önazonosak, és éljük meg a vágyainkat.