Sosem volt tökéletes kapcsolatom az anyósommal, de ez a húzás még tőle is megdöbbentő volt...
Mint elég sok anyós kapcsolat, a miénk sem zökkenőmentes a férjem édesanyjával. Sosem voltam az a típus, aki csendben meghunyászkodik, ha valaki beszól neki, és az anyósom nyelvét is igencsak felvágták, így szinte elkerülhetetlenek az összetűzések.
A férjem az elején ezt igen rosszul élte meg, sok vitánk volt emiatt négyszemközt és anyukával is, de nem történt előrelépés az ügyben. Úgy veszem észre, az idők során belefáradt a folyamatos harcba, így inkább azokat az alkalmakat próbálja csökkenteni, amin összefeszülhetünk az anyósommal. Ezt meg tudom érteni, hiszen nem lehet egyszerű köztem és a családja között lavírozni, de azt nem tudom elfogadni, amilyen irányba fordultak az események.
Én nem vagyok a család tagja?
Párom szülei néha meghívnak mindenkit egy közös ebédre vagy vacsorára, beleértve minket, a férjem két testévért és családjaikat is. Eddig – ha nem is mindig örültem neki – természetesen mindig együtt mentünk, ám a legutóbbi alkalommal ez máshogy történt. Egyik este a férjem bejelentette, hogy családi vacsira megy, de az ő szavait idézve:
"Jobb lesz, ha ezt a mait kihagyod!"
Mikor elmondtam neki, hogy márpedig szeretnék menni, nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy inkább ne menjek most. Természetesen nagyon kiakadtam, de azt állította, most mindenki pár nélkül megy. Nem tűnt túl valósnak a sztori, és ez be is bizonyosodott, miután ráírtam az egyik testvére feleségére.
Több se kellett nekem, miután kiderítettem, melyik étterembe mennek, úgy gondoltam, én is elmegyek oda vacsorázni. Mivel az étterem másik részében kaptam helyet, nem figyelt fel rám a család, nekem viszont jó rálátásom volt az asztalukra. Természetesen mindenki a párjával jelent meg, beleértve az öccsét is, aki még csak jegyben jár a barátnőjével. Nagyon megalázva éreztem magam, és az sem segített a helyzeten, hogy amikor a család felfigyelt rám, a férjem megdöbbentően reagált.
Tényleg én vagyok a rossz ebben a történetben?
Azt mondta, rettentően kínosan viselkedek, és nem érti, miért kell ezt az estét is tönkretennem. Próbáltam vele megértetni, hogy inkább ő hozott kínos helyzetbe ezzel az egész család előtt, de süket fülekre találtam. A vita otthon is folytatódott, és azzal zárult, hogy én vagyok mindezért felelős, mert – szó szerint idézve – úgy viselkedek, mint egy eszelős. Úgy érzem, nem korrekt, ahogy velem viselkedik. Értem, hogy én sem vagyok könnyű eset, de miért én vagyok egyedül a hibás a kialakult helyzetért, az anyósom miért nem?
