Azt hittem, imádni fogom az anyaságot, de ettől nagyobbat nem is tévedhettem volna. Képtelen voltam a legalapvetőbb dologra, mégpedig hogy megszeressem a saját gyerekem.
Fiatal koromban vártam, hogy anya legyek, úgy éreztem, nincs olyan hivatás, ami hozzám jobban illene. Már az egyetemen lehetséges apajelölteket kerestem, és végül sikeresen meg is találtam.
A férjemmel négy éve vagyunk házasok, és nemrég született egy kislányunk. Kiderült azonban, hogy az anyaság nem nekem való, a lányom mellett folyamatosan azt éreztem, hogy nincs lehetőségem arra, hogy szabad akaratom legyen, valamint hogy időt szánjak magamra.
A gyerekemet hibáztatom amiatt, hogy elhanyagolom magam, úgy érzem, miatta nem tudok teljes értékű nő lenni.
A férjem próbál segíteni, azt azonban nem várhatom el tőle, hogy munka mellett még a gyerekre is kiemelt figyelmet fordítson. Eléggé leterheli őt az is, hogy két ember helyett dolgozva lássa el a családunkat.
Nem szeretnék rossz anya lenni, viszont úgy érzem, a lányom megkeserítette az életem. Emiatt nem tudom őt szeretni, hisz nem alakult ki az a kötődés bennem iránta, amit egy fiatal anya várna.
Olyan, mintha egy tehernek adtam volna életet, amit nem fogok tudni letenni még legalább húsz évig.
Emiatt szörnyű embernek érzem magam, ez az érzés pedig beférkőzött már a házasságomba is. A férjem nem érti, mi a baj velem, és miért nem örülök annak, hogy teljesült az álmom. Mindig arról beszéltem neki, mennyire várom, hogy anya legyek, ő is úgy gondolta, tökéletesen fog illeni hozzám ez a szerep.
Természetesen nem hibáztatom őt azért, hogy nem ért meg. Én sem értem, hogyan lehetséges az, hogy a saját gyerekemmel szemben nem tudok igazi anyaként viselkedni, és megadni neki azt a szeretetet, amit megérdemelne. Egy gyereknek nem ebbe kellene bele születnie.
Úgy érzem, egy ártatlan gyerek életét fogom tönkretenni a viselkedésem által, ha pedig ez ténylegesen be fog következni, biztosan tudom, hogy képtelen leszek tükörbe nézni.
Egyelőre csak annyit tehetek, hogy igyekszem nem mutatni ezt a lányom előtt, még akkor is, ha sokszor nagyon nehéz türelmesnek, és megértőnek maradnom.
Anna történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
