Az őrült zseni képe már az ókortól a kultúránkba ivódott, pedig egy friss kutatás szerint egyáltalán nem bizonyítható, hogy van közvetlen kapocs a mentális betegségek és a kreatív alkotás között. Úgy is lehetünk kreatív zsenik, ha lelkileg teljesen rendben vagyunk, és úgy is szenvedhetünk mentális betegségtől, hogy az nem vonzza magával a kreativitás ajándékát. De akkor hogyan maradt fenn ennyi ideig ez a téveszme?
A költészettel kapcsolatban már Platón is megjegyezte, hogy aki jó verset ír, az biztosan nincs az eszénél teljesen – az azonban, hogy már az ókorban megjelent az „őrült zseni” képe, nem jelenti azt, hogy bármi igazság is lenne benne. Persze, a józan paraszti eszünk mást mond, hiszen rengeteg óriási művész volt mentálisan is beteg a történelemben, gondoljunk csak Beethovenre, Van Goghra vagy David Foster Wallace-ra. Kurt Cobain öngyilkos lett, Ernest Hemingway alkoholista volt – kell ennél több bizonyíték? Mind zseni a saját területén, és mind szenvedett valamilyen mentális rendellenességben.
De a kivétel ezúttal is erősíti a szabályt, a szabály pedig az, hogy egyáltalán nem találni kapcsot a mentális betegségek és a megemelkedett kreativitás között.
A probléma két kutatásból indult ki még 1987-ben és 1989-ben, amelyek ennek pont az ellenkezőjét mutatták ki. Az első, Nancy Andreasen és Arnold K. Ludwig kutatása nagyon kevés embert bevonva készült, mindössze 30 kreatív munkát végző személyt figyeltek meg 15 év alatt. Ráadásul ezek mindegyike irodalmi területen mozgott, és a 30-ból 27 fehér, középkorú férfi volt. Sőt, egy olyan iowai íróműhely résztvevői közül válogattak, ahová legendásan azért járnak a művészek, hogy feltöltődjenek a teljes kimerülés és az emiatt kialakult depresszió után. Egyáltalán nem mondható, hogy széles körű és változatos mintát felvonultató kutatásról van tehát szó.
Egy fokkal sem volt jobb az 1989-es, Kay Redfield Jamison által végzett kísérlet, amelyhez csak az ismerősi köréből válogatott, szintén írókat, és jobbára szintén középkorú fehér férfiakat. Ráadásul kontrollcsoportja sem volt a kutatás során, ami ma már alapkövetelmény lenne. Mi több, mindkét kutatás elég lazán értelmezte a mentális rendellenesség fogalmát, és egyáltalán nem határozta meg, mi számít komoly betegségnek, és mi egyszerű hangulatingadozás.
Ezek miatt gondolta Christa L. Taylor, a Connecticuti Szent Szív Egyetem mesterszakos hallgatója, hogy újra átnézi az összes olyan kutatást, amely a témában készült, és újra analizálja őket. Ennek során kiderült, hogy egyáltalán nincs bizonyítékunk arra, hogy a mentális betegségek és a kreativitás között bármilyen kapcsolat lehet. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs is, csak azt, hogy semmiféle komoly bizonyíték nem áll a rendelkezésünkre hozzá.
Egy 1990-es kutatás azonban (amely szintén kritizálta a korábbi kutatásokat) annyit kimutatott, hogy
a kreatív emberek között mégis van egyfajta közös mentalitás: az, hogy alkotni akarnak, és nem a siker vagy az elismerés az első számú céljuk. Ez a motiváció az, ami kiemeli őket a többiek közül.
Ahol a gyógyszerek nem segítenek, a művészetterápia hatékony lehet
A művészet kimozdít, a katarzis felszabadít. A festéssel papírra kerülő érzésekkel szembesülni tudunk, ami után könnyebb beszélni róluk, ráadásul ami egyszer kikerült, azt könnyebb kint is tartani. A művészetterápia segítségével megszabadulhatunk elakadásainktól, és elindulhatunk a gyógyulás útján.
A cikk folytatásáért kattintsatok ide!
