Mindannyian ismerjük a rózsaszín köd jelenséget, amikor a párunk annyira tökéletes, hogy nála jobbat el sem tudunk képzelni. Igen ám, de néhány hónap múlva elmúlik ez az érzés. Ilyenkor a legtöbb pasi már nem küzd a nő szívéért. De vajon helyes ez így?
Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy nagyon sok párkapcsolat néhány hét, hónap vagy év után véglegesen elszürkül. Ilyenkor már sem a pasi, sem a nő nem „hajt” a másikra. Ha elnyerjük szívünk választottját, gyakran feladjuk a küzdelmet, és ellustulunk pedig ilyenkor kéne csak igazán belehúzni.
Hova tűnik a flört? A lopott pillantások és az izgató bókok? Hová tűnnek el a teljesen ok nélküli ajándékozások és a harc azért, hogy párunk szívét magunknál tartsuk?
Mégis miért történik ez a hanyatlás?
Én már több éve együtt vagyok a párommal. Megvallom, néha vannak szürkébb időszakok, de alapvetően mindkettőnk küzd azért, hogy ennyi idő után is a lehető legjobban tetszünk egymásnak. Ha a szürkeség alapvető lenne, valószínűleg már régen más oldalán keresnénk a boldogságot… vagy éppen más ágyában.
Az intimitás sok éves párkapcsolatban sem kell, hogy eltűnjön. Természetesen mindenki vágyhat egy kis extra izgalomra, hármasra és más kivételes örömökre, de igenis az után a busz után is futnunk kell, amin épp ülünk. Ha nem tesszük, kifut alólunk.
De ez nem csak a férfiak dolga kell, hogy legyen!
Sokan nő abban a hitben él, hogy minden helyzetben a pasi kell, hogy a kezdeményező legyen. Férfiként én azt mondom, hogy ez nem így van. Nekünk is jól esik, sőt beindít, ha flörtölnek velünk, bókolnak nekünk a nők. Igenis egy férfinak is kellenek az elismerő szavak, és az érzés, hogy még mindig kellünk valakinek.
Mi pasik, persze hajlamosabbak vagyunk félre kacsintgatni, mint a nők. Ez alapvetően nem helyes, de természetünkből adódóan szeretünk hódítani. Én azt vallom, hogy azt a nőt is hódítani kell, akivel éppen együtt vagyunk, és nem másnál kiélni ezeket a vadászó vágyainkat.
De, hogy ez meg tudjon történni, szükség van a kölcsönös küzdelemre is. Szerintem, senki sem küzdene olyanért, aki ezt nem viszonozza. Ha pedig mindkét fél fut, azután a bizonyos busz után, biztosan elérik és fent is tudnak maradni egy jó darabig.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
