Még általánosban ismertem meg a két legjobb barátnőmet. Mindent együtt csináltunk, mégis, a húszas éveink végén képtelenek vagyunk megszervezni egy igazi csajos nyaralást.
A két legjobb barátnőmmel általános iskolás korunk óta szoros barátság köt minket össze. Mindhárman ugyanarra az egyetemre mentünk, a tágabb baráti körünkben is sokan egy emberként azonosítanak minket. Egy ideje azonban már nem járunk együtt nyaralni, amin szerintem sürgősen változtatnunk kellene.
Sajnos, ez nem olyan egyszerű, mint gondoltam. Az egyik barátnőmnek már van két gyereke, akiket nem szívesen hagy egyedül, így pedig, hogy a “nem vérszerinti nagynénikkel” együtt menne nyaralni, esély sincs arra, hogy megfelelő emberek legyenek a kicsik körül. A férje egyedül nem győzné, a nagyszülők pedig már nem élnek.
A másik barátnőm munkamániás, számára a család nem opció. Emiatt azonban mindig elfoglalt, a munkája számára a legfontosabb, amit nem szívesen nélkülözne, egy pillanatra sem.
Mindketten megtalálták, miben tudnak kiteljesedni, ami rendben van addig, amíg időt tudnak szánni a barátságunkra is.
Az utóbbi időben azt látom, elfoglaltabbak a szokásosnál, emiatt sem tudjuk összehozni a nyaralást. Én már megkerestem a számunkra legmegfelelőbb helyeket, hoteleket, mégsem tudom rávenni őket, hogy velem jöjjenek.
Eldöntöttem, hogy nem fogom annyiban hagyni, és elintézem, hogy össze tudjuk hozni az utat.
Két hét alatt minden szervezési problémát megoldottam, még a repülőjegyeket is megvettem, amit nagyon bátor húzásnak tartottam. Ennek ellenére, azonban bíztam abban, hogy mindenre gondoltam, és meg fogom tudni oldani a felmerülő problémákat.
Amint elintéztem mindent, találkoztam a lányokkal, és odaadtam nekik a jegyeket. Először persze tiltakoztak, hogy ezt most nem tehetik meg, én azonban felvázoltam nekik a terveimet, hogy hogyan tudnánk mindannyian megoldani, hogy egy hétre kiszakadjunk a normális kerékvágásból.
Amint befejeztem a mondanivalóm felnéztem, és láttam, hogy elképedve bámulnak engem.
Annyira sikerült lenyűgöznöm őket, hogy belementek, egy hónappal később pedig már úton is voltunk.
A nyaralás még a vártnál is jobban sikerült. Mindannyian félretettük a feladatainkat, és úgy tudtuk élvezni a kikapcsolódást, ahogy még a gimis éveinkben élveztük életünk első közös utazását. Néha csak egy kis plusz lökés kell, hogy rávedd az embereket arra, hogy merjenek végre kiszakadni a megszokott életükből.
Dóri történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
