Jobban kellett volna figyelnem a jelekre, amikor még könnyedén mondhattam volna: köszi, ebből nem kérek! De valahogy annyira akartam, hogy ez a kapcsolat működjön, hogy nem vettem észre, mennyire az exed körül járnak a gondolataid, ha velem vagy.
Az ember azt gondolná az exekről, hogy a múltunk részei. Adtak és elvettek belőlünk valamit, de végül hátrahagyva őket, újrakezdjük mással. Természetesen, ha új kapcsolatba lépünk, kiderül, hogy egyikünk sem ártatlan, mindketten voltunk már kapcsolatban. Ez rendjén is van, ha építkezünk ezekből a kapcsolatokból, az viszont egy kicsit sem oké, ha a régiek után ábrándozunk, miközben valaki tárt karokkal fogadna…
Mi lehet intő jel?
Kicsit furcsa volt, hogy annyit beszélt az exéről, Lilláról, hogy gyorsan tisztában voltam azzal, hogy milyen is lehetett ő, és miért is ment tönkre a kapcsolatuk, de úgy éreztem, talán csak őszinte akar velem lenni, ami valljuk be nagyon fontos, hogy jól működjenek a dolgok. Azonban, amikor már fejből tudtam az exbarátnő kiskutyájának a nevét és a kedvenc sütijét, rájöhettem volna a barátnőim tekintetéből, hogy ez bizony nincs rendben.
Aztán jöttek a romantikus filmes estéink. Már alig vártam, hogy megnézzük a kedvenc filmem, amikor megtudtam: Lillának is ez a kedvence! Szemforgatás, grimasz majd lenyelve a féltékenységem, megnéztük a filmet, amit azóta kicsit kevésbé szeretek.
Sajnos úgy tűnt, eléggé egyezik az ízlésünk Lillával, ezért sok kedvencet levettem a listáról, végül is ő nem én vagyok!
Mindig is akartam frufrut vágatni magamnak, de valahogy a barátom sosem rajongott az ötletért. És hogy miért? Mint kiderült, hasonló vonásokkal rendelkezem, mint az exbarátnő, és neki borzalmasan állt a frufru… Oké, elhiszem, jobb ha nem vágatok frufrut.
Csupán apró jelek a hétköznapokban. Néha az ember észre sem veszi őket, máskor pedig úgy arconcsapnak a megjegyzések, hogy hatalmas vita robban ki belőlük. Egy idő után, ha meghallottam, hogy Lilla hogyan csinálta, akkor csak azért is másként cselekedtem, még akkor is, ha annak semmi értelme nem volt. Egyszerűen csak nem akartam, hogy hasonlítsak hozzá. Végül is ő a múlt, nem igaz? És én nem akarok a múlt lenni!
Mikor lesz ennek vége?
Sokáig elnyomtam ezt a problémát, mert akartam, hogy működjön. Hiszen végre egy rendes sráccal vagyok, aki úgy tűnik, hogy szeret. Mindez azonban a múlt éjszaka szertefoszlott, betelt az expoharam! Szenvedélytől felfűtött testtel árasztottam el a szeretetemmel, valahogy mégsem szállt a fellegekbe. Gondoltam, előfordul minden pasival, nem olyan nagy gond, megbírkózunk ezzel is, ezért megkérdeztem, mit szeretne a leginkább. Válaszként pedig egy hosszas elbeszélést kaptam Lilláról a lovaglás királynőjéről, aki a mestere volt a tudománynak, ezért csakis és kizárólag úgy lehet élvezni az együttlétet, ahogyan azt vele tette.
Hogy mit tettem ezután?
Naná, hogy nem leszek lovaglómester, sem semmilyen másolata a múltbeli barátnőnek! Úgy döntöttem, hogy frufrut vágatok, szabadabban választok, és én leszek az, akiről mesélhet a következőnek. Sok sikert a múlt cipeléséhez! Üdvözlettel, az új exed!
