„Beköszöntött a tavasz” – így nevezzük a barátnőimmel a pirosbetűs napokat, hiszen épp azt az áradást hozza, amit a márciusi plusz fokok: a hegyekről, dombokról elemi erővel csorog le ilyenkor az olvadt hó, bő vizű kis patakokat formálva a völgyekben. Meg persze azért is, mert szemérmesek vagyunk, nehezen beszélünk a menstruációról.
Vegyes érzések kísérik a havi vérzést
Menzesz, mensi, vérzés, megjött, havibaj, tavasz, Mikulás, „az”, pirosbetűs napok… – ti hogy nevezitek a ciklusotok első néhány napját? Egyáltalán: beszéltek róla? Sokáig tabunak számított, akárcsak maga a női nemi szerv, amire még mindig alig vannak szavaink. Zavarban vagyunk, ha – vészhelyzet esetén – idegentől kell kérni betétet, a kosár aljára rejtjük a tampont a pénztárnál… mintha túlélt volna az emberiség az elmúlt évezredek során a női termékenység legalapvetőbb jele, a menstruáció nélkül.
Ma már szinte mindent pucérsággal adnak el nekünk, a csokitól az autóig, mégis zavarba jövünk, ha a női élet természetes részéről kell beszélnünk. Merthogy néha muszáj: előtte, amikor idegesek és érzelmesek vagyunk, közben, amikor rettenetesen fáj és vérzünk, mint a sebzett őz, és hiába minden trükk, bizonyos dolgokra egyszerűen képtelenek vagyunk (legalábbis úgy érezzük, na).
A legtöbb nőt szeretet-gyűlölet kapcsolat fűzi a ciklusához. Örülünk, ha megjön, mert tudjuk, hogy egészségesek vagyunk (nem csak a termékenység miatt, a rendszeres „vérfrissítéssel” a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélye is csökken), de közben meg zavaró a fájdalom, a mellfeszülés, a haspuffadás, a hasmenés, a ragyák és a zsíros haj. Hiába a sok csodabetét és tampon, a havibaj azért sok mindenben korlátozza a többségünket a 21. században is.
Valami mintha történne: kezdjük félretenni a szégyent
Talán könnyebb volna, ha eltűnne a stigma, és bármikor, bárhol könnyedén tudnánk beszélni a vérzésről? A természeti népeknél, ahol a kislányok első menstruációját az egész közösség megünnepli, valamiért nincs szükség egy patikányi pirulára. Létezik elmélet, ami szerint a görcsös fájdalom és a többi kellemetlen tünet mögött a nőiség tudattalan elutasítása rejlik, ami összefügghet azzal, hogy a patriarchális társadalmakban máig tisztátlanságként, szégyenként tekintenek a menstruációra.
Az alábbi történetek azt mutatják, hogy a változás mindenesetre megkezdődött: végre beszélünk a menzeszről, méghozzá egyre többet, és egyre szokatlanabb helyzetekben is.
Vértócsában mosolyogni a célnál
Kiran Gandhi úgy futotta végig tavaly a londoni maratont, hogy közben dőlt belőle a vér: sem tampont, sem betétet nem használt, vértócsában mosolygott a célnál. Egyszerűen csak fel akarta hívni a figyelmet arra, mi mindenen mennek keresztül a nők, és hogy a vérzés is az élet része. „Betéttel futni nem tudok, a tampont nincs hol cserélni, így maradt ez a megoldás. Sok nőnek, a világ szegényebb régióiban választási lehetősége sincs” – tette hozzá.
Miután a brit teniszcsillag, Heather Watson kiesett az Ausztrál Openen, a BBC-nek arról beszélt, hogy borzalmas menstruációs görcsök gyötörték a verseny alatt. Ez volt az első alkalom, hogy profi sportoló a ciklusáról panaszkodott, Watson hatására pedig élsportolók a világ minden szegletéből megnyíltak és beszélni kezdtek a problémáról, köztük számos magyar sportoló is.
Amikor a vér ad ihletet
Lili Murphy Johnson 23 éves képzőművész-hallgató csodálatos ékszereket készített, amelyek a menstruációs vért – és annak különböző színárnyalatait – szimbolizálják. A kollekció a diplomamunkájának része, és „a női vérzés ezer arcát mutatja meg”. Lili szerint fontos arról beszélni, hogy a menstruáció természetes része az életünknek.
A torontói főiskolás lány, Rupi Kaur olyan fotósorozatot készített magáról, amelyen nadrágján keresztül is jól látszik a vérfolt, ami az ágyneműn is nyomot hagyott. A képeket az Instagram eltávolította, ezért Rupi a Facebookon szólalt fel a menstruáció diszkriminációja ellen. A kép aztán végül visszakerült az Instára, és Rupi azt a választ kapta, hogy véletlenül törölték csupán. Rupi azt mondja, ha zavarnak a vérfoltos fotók, tedd fel magadnak a kérdést: vajon miért érzel így?
Véres nadrágokkal a parlament előtt
Luxusterméknek nyilvánították Angliában a tamponokat, különadót vetettek ki a termékkategóriára, ezért tüntetők egy csoportja a parlament előtt vérezte össze fehér nadrágját tiltakozásul. „Nem luxuscikk a tampon, nem szabad még jobban megadóztatni, hiszen szükség van rá” – mondták a felháborodott nők.
Egy cég speciális alsóneműt dobott piacra havibaj idejére, amelyek helyettesítik a betétet és a tampont, ezért állítólag igen kényelmesek és praktikusak. A New York-i közlekedési társaság először nem akarta engedélyezni a reklámjaikat, mert úgy vélték, „nem helyes, ha a járatokon gyerekek is láthatnak vérzésre utaló jeleket”, aztán végül győzött a piaci igény a prűdség felett.
Ha nincs is feltétlenül szükség arra, hogy hasonló eszközökkel hívja fel a figyelmet a menstruációra minden ember, mi azért arra biztattunk benneteket, hogy…
…fogadjátok el a nőiesség egyik kísérőjelenségét szégyenérzet nélkül, s így talán a kellemetlenségeket is könnyebb lesz elviselni.
