Még nem voltam húszéves, amikor megszületett az első fiam, húsz múltam, amikor a második, és alig töltöttem be a huszonkettedik életévemet, amikor már háromgyerekes anyuka voltam. És nem, nem hittem, hogy mindent észben tartok majd, és mindenre lesz időm a sok kicsi mellett, de arra a káoszra se voltam felkészülve, ami már az első baba érkezésekor ráült a mindennapjaimra.
Egybeolvadtak a napok, a hetek, a hónapok, és én loholtam a tennivalók után. Aludtam, ha loptam időt két szoptatás között. De csak akkor, ha nem nyúlt el hosszan a böfiztetés, ha nem bukott vissza túl sokat a kicsi, vagy ha nem kellett ismételten, soron kívül, S. O. S.-ben tisztába tenni a babát.
Minden pihenéssel töltött perc ajándék volt – különösen később, amikor már három apróság aranyozta-sírta-nevette-zajongta-lakta be az életem.
A szív beszél – de kell segítség
Szerettem azt a korszakot, ma már kicsit hősnek látom magam, magunkat, és hiszem, minden anyuka hős is egy kicsit, bár nem jár érte plecsni, se más köszönöm, csak gyereknyálas puszik, ölelések, véget nem érő bújások, maszatos kis kéznyomok a pólónkon. Megéri nagyon, soha, de soha nem fogja semmi ennél jobban megérni, mint a kicsikre fordított idő.
Ma már tudom, akkor kapjuk a legtöbbet az élettől, amikor úgy hisszük, mi adunk sokat.
Hoznám néha vissza azt az időt – még akkor is, ha tisztán emlékszem a csukott szemmel főzött, hűtött éjjeli teára, órákig tartó ringatásra, pelenkacserére, biliztetésre. Az átvirrasztott éjszakákra, fájós hasakra, kibújni nem akaró, sírást kierőszakoló fogacskákra. Persze nem emlékszem mindenre, és amikor aktuálisan kellett volna, se volt minden SZÜKSÉGES információ a birtokomban.
Mi volt? Hogy volt? Hogy is volt?
Hiába kaptunk az eső gyerek születésénél egy szépséges kis babanaplószerű könyvet, elakadtam az első pár oldalnál. Még beírtam a születés idejét, a születési súlyát a babának, beragasztottam egy finom kis tincset a hajából, készítettem olajos talplenyomatot, ahogy kellett, és aztán megtorpant a lendület. Valamikor fellöktem a könyvespolc tetejére, mert útban volt, aztán ott is maradt évekig.
Pedig kifejezetten jó lett volna összehasonlítani az első meg a harmadik gyerek mozgásfejlődésének ritmusát, a beszédfejlődés különbségeit a három gyerek között, de az is hasznos lett volna, ha visszatekinthettem volna a szoptatás mellett a hozzátáplálás kezdetére. Mi volt, hogy volt, hogy is volt?
Bizonytalankodás helyett
Hiába jöttek sorban és gyorsan a srácok, alig emlékeztem már a harmadiknál, mit is evett először az első, mennyi ideig tartott az átszoktatás, és hogy ivott-e vizet, és ha igen, mennyit is a nagyobb. Szóval kezdő, de később gyakorló és rutinos szülőként is jó lett volna egy könnyen kezelhető „vonalvezető”, egy információs kisokos.
Egy kívül hordott ész, egy megbízható, kifáradásra nem hajlamos emlékezet, amely segített volna rendet teremteni a káoszban. Ami megerősített volna gyakori bizonytalankodásaim során.
Mert van az az időszak az anyukák életében, amikor még arra se tudnak HIRTELEN válaszolni, hogy hívják a gyereket, nemhogy fejben tartani azt, mikor és mennyit evett utoljára a baba, vajon hány napja tart a fogzás, hasfájás, milyen volt a széklete három napja a kicsinek. Én azt se tudtam fejből soha, mikor van a védőoltás KÖTELEZŐ ideje, és azon is gyorsan átsiklott az emlékezet, hogy hány napig tartott a hőemelkedés valamelyik betegségnél, a már ki emlékszik arra, melyik gyereknél.
Amire határozottan emlékszem, az az, hogy alig tudtam észben tartani dolgokat: túl nagy volt a pörgés, az én naprendszeremben egyszerre három kis törpebolygó keringett, beleszédültem igyekezetemben, hogy velük (értük) együtt tudjak létezni, mozogni, tudni, emlékezni, észben tartani, kellő időben előhívni fontos dolgokat.
Jó lett volna mellém egy krónikás. Vagy legalábbis valami, ami helyettem tárol információkat, és ha kell, időben és hatékonyan emlékeztet. Például arra, hogy akkor tudok igazán felkészült (plusz pihentebb, kevésbé elgyötört) anyuka lenni, ha megtanulok okosan bánni az idővel, jól szervezni, előrelátóan tenni-venni, rendszerben gondolkodni, babát (babákat) gondozni.
Most már sikerülne.
Töltsétek le az ingyenes Babanapló alkalmazást!
A Babanapló egy ingyenes applikáció, amelynek segítségével digitálisan naplózhatók az olyan hétköznapi események, mint a legutóbbi pelenkacsere vagy etetés időpontja, a gyermek alvási ciklusa. Mindemellett olyan fontos mérföldköveket is elraktározhattok a digitális babanaplóba, mint a fontosabb mozgásfejlődési állomások vagy a kötelező védőoltások beadásának időpontja.