Teljesen normális, ha valaki nem szeretne gyereket. Igazából jobb is, ha valaki belátja, hogy nem lenne képes felnevelni egy gyereket, vagy anyagilag, vagy érzelmileg. Azokat viszont nem tudom megérteni, aki kimondottan utálják őket.
Szóval még egyszer leszögezném, hogy nincsen semmi gond azzal, ha valaki úgy dönt, hogy nem szeretne gyereket vállalni. Nem mindenkit úgy faragtak, hogy szülő legyen, és bizonyos esetekben érettségre vall, ha ezt valaki időben belátja. Mert valamennyire tényleg önzőség úgy vállalni gyereket, hogy oda se figyelünk rá, vagy egyáltalán nincs türelmünk hozzá.
Ezek még csak gyerekek, könyörgöm
A gyerek utálókban azt viselem el a legkevésbé, hogy hogyan beszélnek a kicsikről. Mintha undorító lények, paraziták lennének. Átszellemülve magyarázzák, hogy mennyire hangosak, mennyire idegesítőek, hogy mennyire zavarja őket, ha gyerek van a közelükben. Ilyenkor szoktam csendben (vagy magamban) megjegyezni, hogy ezek még csak gyerekek.
Értem én, hogy zavarja őket, mert igen, a gyerekek tényleg piszkosul idegesítőek tudnak lenni. Ettől függetlenül, szerintem nagyobb baj van azokkal, akik ezt ennyire nem képesek elviselni. Főleg amiatt, mert imádnak túlzásokba esni. Kicsit hangosabb a buszon pár gyerek? Ne adj’ Isten játszadoznak is? Már forr a vérük, és mindenkinek a legrosszabbat kívánják.
Abba meg nem gondolnak bele, hogy amikor ennyire könnyen felkapják a vizet, hisztisek lesznek, akkor kísértetiesen hasonlítanak egy kisgyerekre.
Inkább a szülőkre haragudjatok
Szerintem célravezetőbb lenne, ha a figyelmüket a szülőkre fordítanák. Persze azt is csak korlátozottan. Az utolsó dolog, amire egy túlhajtott anya vagy apa vágyik az az, hogy valaki lenéző hangnemben kioktassa arról, hogy hogyan kéne viselkedjenek a kölykei. Mindezt félretéve, ha már képesek a gyerekek okozta kellemetlenségekhez ilyen gyerekesen hozzáállni, akkor annak is mennie kéne nekik, hogy kicsit beleéljék magukat a gézengúzok helyzetébe.
Hiszen sokszor a gyerekek azért rosszalkodnak, mert esedeznek a figyelemért. Ők még így adják ki magukból a feszültséget, mert — nem meglepő módon — még nem elég érettek ahhoz, hogy jobban kifejezzék magukat. Így, ha nagyon idegesítő gyerekekbe botlik az, aki utálja őket, inkább nézzen rá a szülőre. Ha azt látja, hogy látványosan tojik a gyerek fejére, akkor rosszallóan rázza meg a sajátját kobakját, aztán figyeljen másra, mint ahogy a felnőttek szokták csinálni.
