Elegem van abból, hogy én legyek a szombati B terv. A híváslistákon a második szám, akit tárcsaznak, vagy a harmadik vagy jó ég tudja hanyadik. Ki tudja, mennyire csúszok le a ranglistán. Ennél azért többre tartom magam!
Átlagos lány vagyok, jól nézek ki, de azért nem egy plasztikbaba, így is sokan megfordulnak utánam az utcán is. Vannak, akik randira hívnak, de akadnak olyanok is, akiktől annyira felmegy bennem a pumpa, hogy nehéz utána leeresztenem…
Az ilyen csávók a legtöbbször nem is az adonisz Chris Hemsworth kategóriába tartoznak, talán ezért is próbálják leépíteni a lányok önbizalmaát, hogy úgy érezd, még neked kell megfelelni az ő ideáljuknak! Apró-cseprő jelekkel igyekeznek elérni, hogy elhidd, ő az, aki kell neked, ezután szépen felraknak a polcra, és akkor vesznek elő, ha éppen játszani szeretnének az érzelmeiddel.
Ha ismerős az érzés, jobban teszed, ha odafigyelsz a jelekre: te bizony csak a csacsi vagy ebben a helyzetben!
Én úgy gondolom, ha az ember társat keres, sosem lenne szabad azt éreznie egyik félnek sem, hogy ő csak B opció… Mégis milyen kapcsolat születhet egy olyanból, amely megalkuvásra és beletörődésre épül? Szeretném, ha valaki azért írna rám, mert gondol rám, és nem azért, mert egy másik csaj dobta. Szeretném, hogy várja a találkozást, ne csak egy pipa legyek a listán. Nem akarom többé azt érezni, hogy ha lenne más – egy szebb, jobb és okosabb – akkor én azonnal megyek a süllyesztőbe.
Ha te is így érzel, többé ne elégedj meg a második hellyel, amikor valakinél az első is lehetnél!