Azt hittem, hogy poliamorság, vagyis az, hogy egymáson kívül másokkal is folytatunk romantikus kapcsolatot, fel fogja éleszteni a házasságunkat. Viszont ehelyett tönkretett mindent, utálom magamat, amiért belementem, és megvetem a feleségem, hogy rávett.
Tizenöt évig voltunk házasok, ebből az utolsó pár éven kívül mindegyik csodálatos volt, lett egy gyermekünk, akit mindennél jobban szeretek. Mindenben támogattam a feleségem, így arra is hajlandó voltam ennyi idő után, hogy kipróbáljuk a poliamor kapcsolatot, mert úgy érezte, hogy kezd elhalványulni a régi tűz.
Nekem ez túl gyors volt
Elsősorban azért mentem bele, mert szerettem, és amikor azt mondta, hogy ezt érezni helyesnek, akkor hittem neki. Viszont ettől függetlenül nem irtóztam az egész dolog gondolatától, hogy úgymond kiterjesztjük a kapcsolatunk kereteit, és nemcsak testileg, hanem lelkileg is. Ennyi idő után úgy éreztem, hogy megérett erre a kapcsolatunk. Tévedtem.
Esélyt se kaptam, hogy átgondoljam az új helyzetet és felkészítsem magam, ő már is megismerkedett egy férfival. Nincs ezzel semmi gond, gondoltam, hogy találkozom vele, majd én is megismerek valakit, vagy együtt, ki tudja? Ezek közül egyik se történt meg. A feleségem egyből elkezdett eljárni itthonról egyedül, hogy kettesben legyen ezzel a férfival.
Ahelyett, hogy egyenlő fél lettem volna a kapcsolatban, cseléd és bébiszitter lettem. Hamar elment a kedvem attól, hogy én is belevágjak ezekbe a kalandokba, túl sok minden nyomasztott. Mindeközben ő, mintha minden rendben lenne, élte az életét ezzel a férfival.
Később se lett jobb
Időközben véget ért ez a kapcsolata, de alig telt el idő, már egy másik férfihoz járt át. Nekem itt lett elegem, és ekkor jöttem rá, hogy becsaptam magamat. Azt nem akarom mondani, hogy ő vert át engem, de nehéz nem így éreznem. Mert ez soha nem arról szólt, hogy nekünk mi jobb, hanem csakis arról, hogy neki mi esne jól.
Mint kiderült, ő az utóbbi két évben már nem volt boldog mellettem. Csak ezt miért nem mondta? Miért akkor tudom ezt meg, amikor talált magának egy másik férfit? Ennyit érne az elmúlt 15 év? Nem tudok másra gondolni, mint hogy ez az egész egy tudatos vagy tudattalan terv volt, hogy úgy lehessen szeretője, egy új kapcsolata, hogy közben a család kényelméről se kell lemondania.
És most, hogy sikerült, már nem érdekli, hogy velem és a gyerekkel mi lesz, mert ő újra megtalálta a boldogságot egy másik férfival. Felőle már lehet ez mono- vagy poliamor kapcsolat, teljesen mindegy, mert megtalálta a számításait. Én pedig itt vagyok, és átkozom a napot, amikor ebbe az egészbe belementem.
László történetét Kovács Ákos dolgozta fel.
