Hiába, a rohanó hétköznapok megteszik a magukét, nem mindig van idegzetem összehajtogatni a ruháimat, úgyhogy előbb vagy utóbb nyer a lehajítgatós módszer, de azok legalább fixek: a kanapé karfája, a bicikli kománya, a szárító. Szerencsére vannak apró módszerek, amikkel látszólag rendet tudtok tartani, még ha a ruháitok elöl is maradnak.

Minden vágyam egy szép, natúr vagy fehér színű létra. A létra ugyanis szerintem eszméletlen jól néz ki hálószobában a falnak támasztva, tárolóként pedig minden problémámat megoldaná. A létrára hajtott ruhák ugyanis sokkal jobban néznek ki, mint ha székre dobálnátok, emellett pedig nem is gyűrődik annyira a ruha. (És jól néz ki. JÓ, NEM ÍROM LE TÖBBET!)

Szerintem a ruhaszétdobálás legfőbb oka az, hogy gyűlölnek az emberek hajtogatni. Éppen ezért én az akasztókat preferálom, a legtöbb ruhám már akasztón lóg, az más kérdés, hogy szortíroznom is kéne, de garantáltan jobb, mint hajtogatni. Ráadásul egy-egy darabot simán elöl is hagyhattok, mert akár a szoba díszeként is megállja a helyét. Nézzétek csak!

Vagyis bármilyen kosárféleségben. Ott vannak például a CUCC papírzsákjai különféle méretben, vagy a fonott kosarak, drótkosarak. De még egy régi borosláda is megfelel a célnak, ha jól illik a lakás hangulatához. Annyi, hogy a legfelső ruhát vagy hajtsátok össze szépen, vagy takarjátok le valami szép párnával, textillel.

Ha már semmiképpen nem tudtok lemondani a ledobálásról, akkor legalább fedjétek el jótékonyan a bűn jeleit valamilyen szép dologgal: például szerezzetek be csodaszép, puha takarókat, és terítsétek azt a ruhahalmok fölé. A látvány kellemes lesz, mintha éppen most hámoztátok volna le magatokról a finom rétegeket. Ki tud rosszra gondolni egy bájos takaró láttán?! Na ugye!