Január közepétől kezdve a bevásárlóközpontokban, vagy az online felületeken akarva-akaratlanul is belefut az ember a piros szívecskés, puha plüssmacis képekbe, amelyek nagy betűkkel hirdetik: közeledik a Valentin-nap! Az én párom pedig valószínűleg az egyetlen, akinek ez évről évre valahogy mégis elkerüli a figyelmét…
Soha nem voltam a tárgyi ajándékok híve, legyen szó akár születésnapról vagy karácsonyról. Számomra maga a gesztus, és az, hogy gondoltak rám, sokkal többet számít. Éppen ezért fáj, hogy a párom egy nyamvad rózsát sem képes nekem venni a szerelmesek ünnepén.
Bár úgyis tudom, hogy csalódnom kell, azért mégis minden évben reménykedek abban, hogy talán ezúttal máshogy lesz… és minden egyes alkalom egy újabb csalódás. Ami pedig talán ennél is jobban tud fájni, az a barátnőim sajnálkozó tekintete. A társaságomban próbálnak csak mérsékelten örülni legújabb karkötőjüknek vagy nyakláncuknak, az egyetlen kérdés pedig, amit ilyenkor feltesznek nekem az az, hogy: már megint semmi?
Vannak, akik szerint a bolhából csinálok elefántot ebben a kérdésben, a legtöbben viszont mellettem állnak.
Mert hát nem törne le a keze, ha venne nekem egy szál virágot…
A páromnak viszont hiába magyarázom ezt, leráz a szokásos válaszával, miszerint: az év minden napján szeretjük egymást, miért kéne pont Valentin-napon rózsával hazaállítania? Ezt pedig meg is érteném, de a helyzet az, hogy 5 éves kapcsolatunk alatt egyszer sem kaptam még tőle virágot.
Megértem azokat, akik azt mondják, hogy a Valentin-nap mostanra már csak egy a nagy cégek által felhasznált marketingfogás, én viszont szeretem azt hinni, hogy még nem vesztette el teljesen a jelentőségét.
Egyetértek azzal, hogy akik szerelmesek, azok az év minden napján szeretik egymást, de miért ne lehetne egy napot arra szentelni, hogy ezt megünnepeljük? Olyan hatalmas kérés ez?
Öt együtt töltött év után eljutottam arra a pontra, amikor elgondolkodtam azon, hogy talán nagyobb problémák is lehetnek a kapcsolatunkban, mint az elsőre gondoltam volna. Ennek oka pedig nem egy szál rózsában keresendő.
A fájdalmam valódi oka sokkal inkább abban keresendő, hogy a párom meg sem próbál megérteni engem…
Nem erőltetem rá a Valentin-nap kényszeres megünneplését, és nem várom el tőle azt sem, hogy egyetértsen velem ebben a kérdésben. Viszont pontosan tudja, hogy mennyire boldoggá tenne azzal, ha venne nekem egy rózsát, mégsem teszi. Ez pedig talán nagyobb jelentőséggel bír a kapcsolatunkat illetően, mint egy szál virág…
Réka történetét Szatmári Gabriella dolgozta fel.