A karácsonykor ellátogató kis Jézuska története egy olyan csoda, amely minden kisgyermekben kialszik, amikor rájön az igazságra. Az egyik legfontosabb kérdések, hogy hogyan jön rá, és mit érez, amikor ez bekövetkezik?
Amikor kicsi voltam a karácsony volt az egyik legszebb ünnep. Még a szülinapomnál is szebbnek tartottam. Hogy miért? A szülinapon illik felköszönteni az embert, megünnepelni, hogy világra jött, ezért mindenki kedveskedik neki, mert így tartja az illem. Azonban a varázslatos ünnepnapokon nem az illem diktál, hanem egy nálunk nagyobb csoda, ami szívből ad, kötelezettségek nélkül, csak azért mert létezünk. Bármit kérhetsz a Jézuskától, ő elhozza neked. Nem kell aggódni a pénz miatt, vagy hogy mekkora ajándékról van szó, ha az erejéből kitelik, elhozza neked a kívánt játékokat. Ámulatba ejtett mindig is, mennyire jószívű és nagylelkű a Jézuska.
A gyermeki öröm nem tarthat örökké
Amikor iskolába kerültem, már hallottam szóbeszédeket, hogy a Jézuska nem létezik. Akadtak ugyan kérdéseim nekem is, hogy miként tud egy egész karácsonyfát elbírni a sok ajándékkal, és hogy ennek tetejébe még senki sem látta, de végül valaki mindig előállt egy elmélettel, amire rábólintottam. Örültem, hogy léteznek csodák.
Azon a bizonyos karácsonyon nagyon vágytam egy beszélő macira – persze még a csapból is az folyt. Reméltem, hogy a karácsonyfa alatt megtalálom. Az aranyos medve azonban nem bukkant fel a fánk alatt, és a közeli nagyszülőknél sem láttam őt. Persze a kis Jézuska nem okozott csalódást, rengeteg szép ajándékkal kedveskedett, ezért úgy döntöttem túlélem a maci nélkül is. Másnap elmentünk a távolabbi nagymamámhoz is, ahol vidáman bontogattam az ajándékokat, míg nem megláttam egy szőrös kis medvét. Nem olyan volt, mint a reklámokban, nem is zenélt, de nagyon aranyos volt, és örültem neki. A boldogságomat azonban a nagymamám szavai összetörték:
“Sajnos olyat nem találtam, ami beszél, de ez is helyes, nem?” – tette fel a kérdést, amire csak bólintottam.
Nem talált? Ő kereste és vette meg nekem? Akkor nem a Jézuska volt? Lehet, hogy igazak a hírek, és nem is létezik? Az nagyon szomorú lenne, biztosra kell tudnom…
Amikor hazaértünk leültettem a konyhába a szüleimet. Látták, hogy nagyon elszánt vagyok, ezért komolyan vették a helyzetet, én pedig arra kértem őket, legyenek őszinték.
– Nem létezik a Jézuska, ugye? – sóhajtottam egy nagyot. A szüleim pedig rám néztek csalódottan.
– Nem, kicsim – felelte Anya. Apa pedig aggódó tekintettel kérdezte, hogy szomorú vagyok-e.
– Egy picit – lesütöttem a szemem, de még mindig rengeteg kérdésem volt, de egyre voltam igazán kíváncsi. – Az ajándékokat a szülők hozzák?
– Igen – és elmosolyodtak.
Szó nélkül bementem a szobámba. Először egy kicsit mérges voltam, mert úgy éreztem, hogy évekig éltem hazugságban. Megtévesztettek, hogy higgyek valamiben, ami nem is létezik. Megkérdőjeleztem mindent, amiről azt hittem varázslatos, mégis egy dolog volt, ami felülírta a szomorúságomat és a haragomat, ez pedig a bűntudatom volt.
Az a rengeteg ajándék, a gyönyörű karácsonyfa és az apró jelek a csodák létezésére mind a szüleim voltak… Önzetlenül adtak, eltitkolva, hogy tőlük származik minden meseszép dolog, amit kaptam az évek során. Meghatódtam, de belül éreztem, ez így nincs jól. Én nem adtam semmit! Ha a karácsony az önzetlenségről és a szeretetről szól, akkor eddig miért csak kaptam és kaptam? Igaz, hogy nincs pénzem, amivel olyan ajándékokkal lephetem meg őket, amire vágynak, de készíthetek tiszta szívből bármit, csakhogy egy kicsike kis szeretetet visszaadjak abból, amit kaptam.
Igaz, hogy ezen a napon megtört a gyermeki hitem, de azóta én is kis Jézuska lehetek, részesévé válva a karácsonyi csodának.
