Az úszást sokan űzik, de csak kevesen csinálják jól. Most pár jótanácsot adunk az egyik legegészségesebb és leghatékonyabb mozgásformáról.
Mindenki mellen kezdi. Pedig nem túlzás, ha a legbonyolultabb úszásnemnek nevezzük a mellúszást.
Sokan nem tudják, hogy a hátúszás például sokkal könnyebb, hiszen a légzésre közben nincs gondunk, emiatt pedig könnyebben elsajátítható a mozgás technika. Nehézségi sorrendben a hátúszás után következik a gyors-, majd a mellúszás,
illetve a lista legvégén a szabadidő sportolóknak talán már túl nagy erőkifejtést igénylő pillangó stílus. Ha azonban csak most kezdjük az úszó edzéseket, elégedjünk meg először az első hárommal.
Minden ciklikus, azaz ismétlődő mozgásokból álló állóképességi sport esetében – mint amilyen a futás, a biciklizés, vagy az úszás – az egyes ciklusokon belül erőkifejtő és ellazuló szakaszok váltják egymást. Az úszásnál a kar és a lábtempó által kifejtett erőt a siklás váltja fel, ez a pihenő szakasz. Sokan görcsösen csapkodnak, nem hagyva elég időt a siklásra, így a folyamatos, pihenő nélküli erőkifejtésben hamar el is fáradnak.
Ha viszont a siklási szakasz megfelelő hosszúságú, akkor izomzatunknak van ideje ellazulni, tehát megfelelően felkészülhetünk az újabb erőkifejtésre, a kar és lábtempóra, haladásunk egyenletesebb és gyorsabb lesz. Próbáljuk tehát úszás közben csökkenteni a csapásszámot, növelni a siklás hosszát, vagyis a pihenő fázist, így hatékonyabb lesz a mozgásunk a vízben. Érdemes ezért az egy medencehosszra jutó tempókat is számolni.
A légzés szintén kritikus fontosságú.
A vízben bizonytalanul mozgók legnagyobb félelme: hogyan kapok levegőt? A kezdők általában minden úszásnemben korábban veszik a levegőt az ideálisnál, tehát kapkodnak a levegőért. Amikor kialakul a légzés ritmusa, az biztonságot, stabilitást ad az úszónak, ezzel a rutinnal pedig már könnyen tud a többi feladatára koncentrálni.
A legfontosabb tehát a megfelelő időpontú légvétel. Mellúszásnál a bizonytalan légzés miatti hosszas felszíni tartózkodás, illetve a törzs oldalához szorított karok meggátolnak az előrejutásban, ilyenkor szinte megállunk a vízben, majd sebességet vesztve már hiába nyújtjuk előre karunkat, elsüllyednünk. A kar sohasem állhat meg hátul, hanem folyamatos mozgással azonnal előre kell lendülnie, így biztosítva a mozgás folyamatosságát, és azt, hogy megmaradjon a lendületünk.
Legyetek türelmesek, gyakoroljatok, és az eredmény nem marad el. Jó úszást!
