Még mindig a telefonját nyomkodja a lány– pedig vagy húsz perce figyelem őket, azóta nem is nézett a fiúra, műkörmös ujjai boszorkányos gyorsasággal verik a gombokat. Csak úgy kopognak a betűk. Néha elvigyorodik. Kortyol egyet a kapucsínóból, amit a fiú hozott neki.
Kíváncsi vagyok, mi az, ami ennyire fontos. Fontosabb, mint az adott pillanat. Fontosabb, mint a lehetőség, hogy azzal lehet, akit szeret.
Azzal, aki szemlátomást zavarban van a helyzettől, kicsit elveszve üldögél a lány mellett. Hol kinyújtja, hol behúzza véget nem érő tornacipős lábát. Tétovázik, előveszi majd elrakja a telefonját. Néha köhint egyet. Néha iszik. Figyeli a kávézó többi vendégét. Engem is. Elcsípi a tekintetem. Észreveszi, hogy RÁ FIGYELEK. Egy pillanatra zavarba jön, elkapja a szemét rólam. De a következő pillanatban fürkész tekintete visszatér. Összekapcsolódik a szemünk a kávéja felett.
Szomorú a szeme. És tele van mondanivalóval, amit nem mondhat ki. Pedig szívesen beszélne. Elmesélné a napját, hogy savanyú volt a reggeli tej, hogy valaki megette a túró rudiját a céges hűtőből, hogy megdicsérték egy hozzászólását, és hogy látott egy kismamát a buszon, aki egy ikerpárt tolt maga előtt. Hogy ettől csordultig telt a szíve, mert ő maga is iker. Csuda édesek voltak a kicsik, és milyen szépen beszélt velük az anyuka.
Elmesélné, amit érez. Hogy szereti azt a lányt, aki pont nem figyel rá, hogy fél attól, ez a másokra fókuszáló figyelem, ez a tiszteletlen, zavarba ejtő, felszínes, másokkal diskurálás lesz a jellemző a kapcsolatukra, és hogy neki ez nem tetszik, nem elég. Nincs tartalom. Nincs ebben így jövő. Hiába szép a lány, és hiába okos, hiába jár a legjobb egyetemre, ha a kapcsolatban ennyire tapintatlan. Csélcsap, felületes.
A fiú engem néz. Tényleg szomorú a szeme. Kifelé menet rámosolygok és még veszem, hogy a lány elcsípi a mosolyom, és támadó hangon nekiszegezi a kérdést: „Ki ez a csaj????”
Még hallom a fiú motyogását, hogy senki… és szívesen visszamennék és elmondanám annak a lánynak, hogy nem az a baj, hogy én, a SENKI rámosolygok a kedvesére, hanem az, hogy ő SENKINEK nézi a fiút. Hogy az én szeretet reflektorom világította meg az eltelt félórában a kedvesét, míg az övé sötét maradt.
