Máshol húzódnak a vágyhatárok, más jelent örömet és máshol magasodnak azok a csúcsok, amelyek elérése igazi érzelmi- egzisztenciális-lelki örömöt adnak.
A beteg az egészségről álmodik. A szegény a gazdagságról. A gazdag meg arról, hogy vagyona sose vész el. A gyenge erőről, az erős gyengédségről, a sokat csalt nő hűségről, a kalandor még több kéjről. A gyermektelen gyermekről. A gyerekes meg egy nyugodt éjszakáról. A földön kúszó lábakról, akinek meg van lába… az szárnyakról. És a vágyak sose kopnak el, az álmok nem halványodnak, inkább a már meglévők mellé társul újabb és még újabb.
Valósultak meg nekem is álmaim, és volt olyan is, amit el kellett engednem. Később aztán ráébredtem, hogy elengedett álmokat nem is akartam igazán, vagy ha igen, a belső hajtóerő valami olyan szándékból fakadt, ami nem volt teljesen tiszta. Dacból született álmok voltak, vagy rátartiság szülte azokat. Mert a tiszta álmaim szép csendesen, sorról sorra megvalósultak. Nem övezte soha azok beteljesülését dicsfény, nem harsogta hírként a média. Mégis….halk kis örömök gyöngyözik sorsomat. Családot kívántam, lett. Gyerekeket akartam szívemre ölelni – teljesült, szerelmet óhajtottam – teljesült.
És a teljesülés mellé jött rögtön aggodalom is. Megérdemlem a boldogságot? Meg tudom őrizni? Életem végéig élvezhetem azt? Egészségesek maradnak a gyerekek? Jó anya leszek/vagyok? Biztos, hogy szerethető vagyok?
Lesz otthonom? Lett. Fenn tudom tartani az otthonomat? Lesz mindig elég bevételem?
Nem tudom. De ahogy telnek az évek, egyre kevesebb bennem az aggodalom és egyre biztosabb a tapasztalat színezte remény a boldogságra. Már nevetve merem mondani, hogy lesz valahogy. Meg idézem régi öregek mondását: „Olyan sose volt, hogy ne lett volna valahogy”, és merek lemondani vágyakról is – lesz helyettük másik. És talán ez a legfontosabb: mert én arról álmodom, hogy amíg élek mindig LESZNEK álmaim.
Vagy örülök annak, ha másnak teljesülnek az álmai
Egyik testvérem épp Izlandon kalandozik. Amióta csak tudom, neki ez volt az álma. Látni akarta a sarki fényeket. Tudjuk, nem fogja látni MOST. Az év ezen időszakában nem ragyognak azok a fények. De lát majd más csodát. Eljutott oda, ahova akart. Lépten nyomon kalandba botlik. Új színek, új ízek, kihívások csiklandozzák a lelkét, az érzékeit. Boldog. És ezzel teljesült nekem is egy álmom. Pipa. Jöhet az újabb álom. Mondjuk a tiéd.
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
