A nagy öregek bölcs mondata, hogy sokszor akkor történnek meg a nagy dolgok az életedben, amikor nem várod őket. Legyen szó párkapcsolatról, gyermekáldásról vagy akár egy új, jobb munkahelyről. Én így lettem menyasszony.
Sokat csalódott szingliként a netes társkeresőn kerestem álmaim hercegét. Ez a kihívás néha nagyon vicces, de sokszor inkább elkeserítő dolgokat hozott. Nevetve meséltem el a barátoknak, hogy mennyire életunt, humor nélküli emberek élnek ezen a földön, de volt, hogy sírtam a családomnak, hogy már megint hagytam magam átejteni.
Egyre unalmasabbá vált a mivel foglalkozol, mit keresel itt az oldalon és mit akarsz a pasiktól kérdésekre válaszolni.
De természetesen rendre válaszoltam, hiszen nem lehetett tudni, hogy kibe botlom bele. Ha jól emlékszem rövidebb, néha hosszabb megszakításokkal ez két évig ment. De ekkor már inkább bosszantott, minthogy jó élményeket adjon a randizás.
Majd egyszer, egy meleg októberi napon, éppen a kettes villamoson utazva kaptam a mindent eldöntő szívet egy gyulai, a profil képén ökölvívást színlelő fiatalembertől a társkereső oldalán. Mondtam is a mellettem ülő barátomnak, hogy én bizony akkor Gyulára költözöm. Persze hangosan nevetve. Majd másnap a jóképű, barna, magas, vékony, intelligens, vicces, tényleg ökölvívó újságíróval elkezdtünk csetelni. Olyat még nem hallottam, hogy szerelem első írásra, de velünk ez történt. Olvasva a sorait, kicsit megismerve a természetét, tulajdonságait olyan kérdeztem tőle, amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna feltenni, történetesen azt, hogy „elveszel feleségül?” Mire Ő zokszó nélkül rávágta, hogy „benne vagyok”.
Aztán megtörtént a találkozás és a szerelem első látásra is beigazolódott, majd megkérte a kezemet. Természetesen igent mondtam, majd egy hónappal később pedig gyulára is költöztem. Azt éreztem, hogy ilyen csoda velem nem történhet, ezt meg sem érdemlem, majd felkelek belőleés megint egyedül maradok.
Berögzült mondatok egy sokszor megbántott, sok szenvedést átélő, szívét féltő embertől. Aminek az lett a következménye, hogy nem bíztam benne és őt okoltam a világ minden fájdalmáért és nem tudtam átélni a boldogságot, amit nyújtott nekem.Eltávolodott tőlem.
Most várom, hogy megbocsássonés újra tudjon hinni bennem. Mert hiszem, hogy ez a szerelem nem ennyi ideig volt megírva és, hogy mi egymásnak lettünk rendelve.
De bárhogy alakul az életünk, egy dolgot megtanultam, hogy nagyon kell vigyázni az értékeinkre, mert amit egyszer nekünk szánt az ég azt csak a saját hibánkból veszíthetjük el.
