Gyakorlott diétázó vagyok. Nem nagyon van olyan diéta, amit ideig-óráig ne próbáltam volna ki. Az ideig óráig hatott diéták között se találtam meg azt az ideálisat, ami nekem pont jó lett volna.
Hatékony lett volna. Vagy hatékony lett volna annyira, hogy legyen lendület bennem a folytatásra. Mit szaporítsam a szót, mit áltassalak benneteket meg önmagam…. csúfos kudarc lett a legtöbb vége.
Amit leadtam 3 hónap alatt, az a túlsúly rendszerint visszaszaladt 3 hét alatt. Ilyen ez, ismerjük sokan- végigjojóztam már vagy 10 évet.
Pedig nem kell ám sokat leadnom: olyan 5-6 kiló plusz amitől módfelett szabadulnék, de ez az 5-6 kiló makacs és kitartó. Bár én lennék ilyen kitartó az életem bármely területén, mint ahogy küzd a (rajtam való) létezés jogáért a túlsúly. Hát cipelem.
Amit azonban észrevettem, és ami egy kicsit segít, ami könnyít a terheimen az egy roppant egyszerű módszer – néha fel-felbukkan trendi néven hasító diétás módszerek tippjei között is… ez pedig nem más, mint az önmegtartóztatás.
Más néven: ne együk degeszre magunkat. Pont annyit együnk, ami elég, ami elveri az éhünket, de nem telít el. Persze lehet kísérletezni…… sokáig, meglelni azt a vékony határt, ami az egészséges önmegtartóztatást az éhkopptól elválasztja. De ami biztos tünet: ha nem pilledünk el evés után, frissek maradunk, képesek vagyunk használni az agyunkat, akkor tuti nem ettük túl magunkat.
A mennyiség azonban változhat attól függően is, mit vettünk magunkhoz. Húsból egyértelműen kevesebb is elég (és gyorsabban pilleszt), míg zöldségből, gyümölcsből elég nagy mennyiséget is befalhatatunk, akkor is üde marad a testünk, az agyunk.
Nálam jelenleg ez az egyetlen módszer, ami oké, amitől nem futok ki a világból, ami mellett lassan (húúúúú de milyen lassan) elindultak lefelé a makrancos kilók.
Lehet érdemes kipróbálni. És persze két ésszerű mennyiségű étkezés közöt nincs édesség. Nincs nasi, legfeljebb gyümölcs. Mert ne együk magunkat degeszre.
