Debreceniek vagyunk, de a párom munkája miatt egy Balatonhoz közeli kis településen vásároltunk egy építési telket. Nagyon kevés pénzünk volt, így az első lendületből csupán egy 35 négyzetméteres kis házikót – papíron felvonulási épületet- tudtunk felhúzni. Ott éltünk jó páréven keresztül, amíg neki nem álltunk a „nagy”, háznak. Igaz, az se érte el a 50 négyzetmétert.

A kicsi házban alul egy nappali-konyha-étkező-fürdő volt, a tetőtérben meg, magasítás nélkül alakítottunk ki két alvófülkét. A fűtést egy fatüzeléses kandalló biztosította. Befűtötte az egész lakást. Okosan is helyeztük el, közvetlenül a felső szint „szájában”- így alul, felül meleg volt.

Nem éreztétek szűkösnek a teret?

Vidékiek vagyunk, számunkra az élettér része az udvar a kert, itt is így éltünk – tavasztól őszig a szabadidő egy jelentős része az udvaron zajlott. Munka is volt- terepet rendeztünk, de a kislányunk is igényelte ezt. Sokat játszottunk az udvaron.

Ezek szerint Bogi jelenléte nem nehezítette a dolgokat?

Nem, Bogi, amúgy is alkalmazkodó kisgyerek volt, tavasztól őszig semmi gond nem volt, télen meg bekuckózott. Elfértünk. Annyira elfértünk, hogy sokszor éppen itt nálunk voltak, játszottak gyerekek. Imádták a tetőteret a gyerekek. Bár nem fért el SOK játék, ez fontos szempont, mert aki így akar élni, tudnia kell, hogy egy ennyire kicsi térben nincs mód a tárgyak halmozására. Vissza kell fogni, ötször meg kell gondolni mit veszünk meg, mit viszünk haza, fogadunk el. Mert a szűk tér hamar túlzsúfolttá – és így élhetetlenné válhat. nekünk ez szerencsére nem okozott gondot, egyébként is kevés dolgot vásárolunk – az élmények voltak inkább fókuszban. De másnak ez lehet kihívás. nekünk inkább akkor is, most is, a párom szerszámainak elhelyezése volt feladat, hiszen a munkájához szükséges eszközöket tárolni kell valahogy, de ezt is megoldottuk, megoldjuk. 

Milyen nehézségeket tapasztaltatok még a „nem vásárolhatunk sok mindent” tilalmán túl?

Például a mosás, teregetés is lehet nehézség, ha egyébként nem vásárolsz szárítós gépet. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy vagy este mostam, és akkor mire reggel felébredtünk, már megszáradtak a ruhák, vagy reggel mostam-teregettem, és mire hazaértünk a munkából, addigra száradtak meg, rakhattuk is el a ruhákat. Ha viszont valaki MINDIG otthon van. például egy babával, az extra-okos megoldásokat követel, de persze az se lehetetlen.

Mit adott nektek a szűk tér, mi az, ami miatt ajánlanád másoknak is, akár hosszú időre is?

A nagyon is kézzel fogható spóroláson túl szerintem a család, az összetartozás élménye az, ami luxus érzés. Egy ilyen szűk térben halljuk egymás szuszogását is, együtt élünk, mozdulunk, lélegzünk. Összetartozunk és ez szenzációs. Mindig összebújás, érintés van.

Ebből fakad gondolom a nehézség is…

Igen, az érintésből, együtt lélegzésből, hiszen nem nagyon van mód elvonulni. Külön lenni-pedig néha arra is szükség van. Az érintés egy idő után könnyen válhat súrlódássá.

De pont ezért, mert ezt meg kell előzni az ilyen élet együtműködésre tanít, tapintatra, a másikra való nagyon erős odafigyelésre. Ügyelni kell arra, hogy néha a másik tudjon EGYEDÜL lenni otthon. Kinyújtózni, nagy levegőket venni, vagy csak úgy lenni…. és ez a luxus oda-vissza jár.

Az viszont biztos, hogy aki ezt bevállalja és így, ennyire szűk térben nevel gyereket, és ezt nem kényszerként éli meg, akkor lehetősége nyílik arra, hogy nagyon tapintatos, elfogadó, toleráns személyiségű gyereket neveljen fel.

Egyébként most Budapesten élünk, egy alig 40 nm-es kis lakásban. Most ismét hárman. Elférünk. És nem kell nagyobb élettér.