Mindannyian önzőek vagyunk, ez egy bizonyos szintig teljesen normális. Akadnak azonban emberek, akik annyira el vannak telve önmagukkal, hogy már-már narcisztikusnak nevezhetők. Vajon hol a határ?
Milyen egy narcisztikus ember?
Ha megeszi az utolsó kocka csokit, nézegeti magát a tükör előtt, és nem tud veszíteni, még nem biztos, hogy az illető narcisztikus is – ahhoz azért több kell. Például az, hogy saját érdekein és véleményén kívül az égvilágon senki máséit ne vegye figyelembe. Meghallgathatja, úgy csinálhat, mintha, de végül csak a saját javára dönt. Nem érdeklik a másik ember érzései, gyakran nem is érti őket. Miközben másokat korlátoz, saját magának mindent megenged. Másokat szid és kiközösít, de vele persze semmi baj nincs, tegyen akármit is. A törvényeket és szabályokat is magához szabja.
Mindig több kell neki
Az önző emberek sok mindent maguknak akarnak, de azért nem mindent és nem mindenáron. A narcisztikus embernek viszont soha semmi nem elég. Ha tehetné, az utolsó csepp vért is kiszívná mindenkiből. Még több pénz, még több hatalom kell, és ha ez nincs, akkor keres nála gyengébb embereket, akiket megszégyeníthet, megalázhat, és akkor legalább náluk jobbnak érzi magát. Megszállottja a hatalomnak és az irányításnak, ezért zsarnokként viselkedik. Mégis, miközben vérig sért másokat, elvárja, hogy csodálják őt, mint valami félistent. Valós teljesítmény nélkül vár dicséretet, és megsértődik, ha nem kapja meg.
Nincs bűntudata
Itt már kicsit belecsúszunk a pszichopata kategóriába is, rájuk jellemző igazán, hogy semmilyen megbánást nem éreznek – nem is képesek rá. Csak saját törvényeiket, érzelmeiket ismerik, másokéit nem tudják átérezni. Az önző emberek igen, meg is bánnak dolgokat, de a narcisztikusok meg sem próbálják. Kapcsolataik így felszínesek, kihasználnak embereket, a nőket pedig ideiglenes trófeának tekintik. Ettől még lehet nagyon kedves és sármos meg udvarias, még kérdezgethet is az életünkről – de csak azért, hogy információkat gyűjtsön. Kell neki legalább egyvalaki, aki felnéz rá és elismeri. Idővel aztán vele is ugyanúgy kapcarongyként bánik, mint mindenki mással. Házasságot is gyakran azért köt, hogy felesége ne szabadulhasson tőle, amikor akar – csak ha neki elege lett belőle. Hűtlenkedik, ordítozik, lekezel – és csak néz, amikor ennek következményei vannak. Gyakran erőszakos is, kivételes bánásmódot vár el. Ha fájdalmat okoz – lelkileg vagy fizikailag –, részvétre ne számítsunk tőle.
Olvassátok tovább a cikket!
