Számos oka lehet annak, ha egy párkapcsolatban nincs helye az intimitásnak. Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben természetes a szex ideiglenes hiánya, de a hosszú távú elhagyása mögött mindig valamilyen mélyebb probléma húzódik.
A szexuális élet problémáiról beszélni szinte tabu, sokszor még a legjobb barátok között is. Férfiaknál soha, nőknél még csak-csak. Ki szereti bevallani, hogy két évtized után nem kívánja a párját, hogy nem jó a másikkal az ágyban ezért inkább hagyjuk a fenébe, vagy hogy olyan rondának érzi magát, hogy semmi pénzért nem vetkőzne le még a férje előtt sem? A szex hiányának ezer és ezer oka lehet, minden párkapcsolatban más. Az biztos, hogy bár elméletben mindenki tudja, hogy a jó párkapcsolatnak része a szexualitás is, a gyakorlatban már nem mindenhol működik a dolog.
Kézenfekvő indok a gyermek születése: egyes életszakaszokban természetes, hogy a fáradtság, az éjszakánként a szülői ágyba kéredzkedő gyerekek meghiúsítják az együttléteket. De ez ideiglenes állapot, ahol ha akarjuk, tudunk lehetőséget találni arra, hogy néhány percre egymáshoz bújjunk.
Ott van még a hűtlenség, mint az elhidegülés oka: bár többnyire már a megcsalás is egy szeretet nélküli vagy problémás párkapcsolatot jelent, de a megcsalt fél sértettsége és bizalmatlansága nyomán távolodik el a párjától, a megcsaló pedig kifelé kacsingatva is kiélheti igényeit.
És ott vannak az elhidegülés, eltitkolt és rejtett problémák, amiknek vagy tudatában vannak a felek vagy nincsenek, esetleg az egyik tudja, a másik nem, de olyan éket vernek kettejük közé, amire csak egy nagyon kiborult bili, vagy egy külső szemlélő (például egy terapeuta, mert pártatlan barát nincs) tud nyíltan rávilágítani.
Merthogy sajnos sokszor már fiatalon sincs. Mivel találkoznak a szexológusok? Huszonéves páciensekkel, akik „kiégtek” a pornótól, és a normális szex már nem éri el az ingerküszöbüket. Harmincas fiatalokkal, akik együtt élnek évek óta, esküvő előtt állnak, de évek óta nem, vagy alig szeretkeznek. Negyvenes házaspárokkal, akik nem tudnak mit kezdeni egymással az ágyban – ha még egyáltalán egy ágyban alszanak. Olyan világban élünk, ahol a szexualitás a mesecsatornákon ömlik a mindennapjainkba. És miközben azt próbáljuk meg elhitetni a világgal, hogy egyszerre állunk helyt a munkahelyünkön, otthon, a szülői értekezleten, jógázni járunk és szelektíven gyűjtjük a szójatejes dobozokat, vagyis egyszerűen szuperek vagyunk, addig este jó esetben együtt nézzük meg a legújabb sorozatot a párunkkal, majd egy hitvesi puszi után a fal felé fordulunk.
Mert itt önmagában már a hitvesi puszival is gond van, hiszen annak nem puszinak, hanem csóknak kellene lennie! A puszi maradjon meg a gyereknek, a nagynéninek meg a barátnőnek. Simone Weil mondta: „Meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk.” Illik ez a szexre is.
Ahol azért nincs szex, mert olyan alapvető problémák vannak a párkapcsolattal, amelyek annak egész létjogosultságát megkérdőjelezik, ott nemigen van értelme arról beszélni, hogyan lehetne visszahozni a tüzet az ágyba. Ahol viszont vannak még érzések, ahol hiányzik az érintés, a másik közelsége, ahol csak tettetik az alvást, de titkon arra vágynak, hogy legyen végre egy olyan jól sikerült szeretkezés, ami után másnap csak vigyorogni lehet, ott nincs mese, tenni kell az ügyért. Nem valami vadító szatén csodával meg illatgyertyákkal, mert az mind csak marketing, hanem első körben néhány őszinte mondattal és a tiszta vizes pohárral. Amint a szőnyeg alatt kisebb a kupac, annál könnyebb őszintén összegyűrni a lepedőt.
Forrás: iStock
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
