Minden korszaknak megvolt a maga ideálja, és számtalan kutatás is zajlott már a témában. Az ’50-es években például a nők néhány centivel alacsonyabbak és néhány kilóval könnyebbek voltak, és más volt az átlagos mell- és ruhaméret is.

Érdemes alaposan szemügyre venni, hogy az egyes korszakokban hogyan nézett ki az ideális női test. Néhány évtized is elegendő ahhoz, hogy szemmel látható változások történjenek. Az ókori Egyiptomban egy nő karcsú volt, keskeny vállakkal, magas derékkal és szimmetrikus arccal. Az ókori Görögországban a nőket a férfiak torz változatának tartották, teltek voltak, és fehér bőrűek. A Han-dinasztia idején hódított a karcsú derék, a sápadt bőr, a nagy szemek és a kis lábfejek. Az olasz reneszánsz hölgyei telt keblekkel rendelkeztek, kerek hasuk, széles csípőjük és világos bőrük volt. A viktoriánus Anglia korában a nők kívánatosan teltek voltak, vékony derékkal, és fűzőt viseltek, hogy elérjék a tökéletes alakot. Ez utóbbi ahhoz is hozzájárult, hogy a testükön biológiai változások menjenek végbe. A legérdekesebbnek az 1900-as évek mondhatóak, hiszen néhány évtizedenként változott a női ideál. Az 1920-as évek a lapos mellkasról, az alacsony derékról és a fiús alakról szóltak.

Hollywood aranykorában (1930–1950) a homokóraalak, a formás test, a karcsú derék és telt keblek kerültek a középpontba. A ’60-as években többségben voltak a nyúlánk, hajlékony lányok, akiknek hosszú lábaik voltak, és kamaszos fizikummal rendelkeztek. A ’80-as évek már az atletikus, karcsú, de arányos alkatról, a magasságról és az erősebb karokról szólt. A ’90-es évek a nagyon vékony, világos, szinte áttetsző bőrű lányok fénykora volt, akik egyszerre hordoztak magukon fiús és lányos jegyeket is. Napjainkban a lapos has, nagy mell és nagy fenék, és a combrés jellemzi az nőket. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy míg a viktoriánus korban a fűzőt hívták segítségül a nők, addig ma már egy jó plasztikai sebészt részesítenek előnyben.

A cikket ITT tudjátok tovább olvasni!

Forrás:

www.marilynmonroe.com