Elvileg mindannyian a boldog és teljes élet felé törekszünk, azonban a gyakorlatban sokszor pont mi magunk vagyunk azok, akik nem engedjük meg magunknak, hogy jól érezzük magunkat, akadályokat görgetünk a saját boldogságunk útjába.
Végre találunk egy mozgásformát, amit élvezünk, aztán pár hónap múlva arra eszmélünk, hogy alig fordítottunk rá időt. Szerzünk egy inspiráló barátot, akivel nagyon jól érezzük magunkat, de a rengeteg túlóra miatt már hetek óta nem is beszéltünk egymással. El sem hisszük, hogy egy ideális férfi kopogtatott be az életünkbe – olyannyira nem, hogy ahelyett, hogy élveznénk az együtt töltött időt, folyamatosan gyanakszunk, hol bukkan elő valami sötét folt az illető jellemén.
De miért nem engedjük meg magunknak, hogy boldogok legyünk? Nem lenne egyszerűbb, és persze főleg boldogabb az életünk, ha egyszerűen csak átélnénk a pillanat nyújtotta elégedettséget ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, a szebb jövőben bíznánk, vagy egyszerűen sok más kötelezettségünkkel lennénk elfoglalva? Prioritási listánkon ezer dolog szerepel, azonban saját vágyainkat, fontosnak tartott értékeinket hajlamosak vagyunk háttérbe helyezni – majd foglalkozunk vele, ha már minden mást kipipáltunk. Ez az állapot aztán ritkán jön el, hiszen folyamatosan érkeznek az újabb feladatok, de még rosszabbul járunk, ha eljön, és akad egy pár percünk elmerengeni azon, mit is szeretnénk igazán. Ekkor rájöhetünk, hogy valójában már nem is nagyon tudjuk, mi tenne minket boldoggá, mire vágyunk. Elvesztettük a kapcsolatot önmagunkkal.
Általában úgy véljük, hogy boldogságunk forrása rajtunk kívül keresendő: boldog leszek, ha boldog párkapcsolatom lesz, ha jobb munkám lesz, ha kétszer ennyit fogok keresni, ha kinő a gyermekem összes foga. Valójában ezzel csak halasztgatjuk saját felelősségünket, a szebb jövő sosem fog eljönni; egyedül a jelen pillanatban tapasztalhatjuk meg a boldogságot.
A cikk itt még nem ér véget, nézzétek meg a befejezést is!
