Minden szakember, aki a lélekkel és a személyiságfejlődéssel foglalkozik, előbb-utóbb kimondja azt a szinte klasszikusnak számító mondatot, amely szerint az, amilyenek vagyunk, amilyen életet élni szeretnénk, ahogyan viselkedünk, amit igénylünk, vagyis minden, de tényleg minden a gyerekkorunkkal van összefüggésben. Hát nincs ez másképp a párkapcsolattal sem.
Figyelem
A gyerekek is folyamatosan arra törekszenek, hogy felhívják a szüleik figyelmét saját magukra. És ha ezt nem kapják meg, akkor a párkapcsolataikban vagy igyekeznek elkerülni annak kifejezését, hogy mit szeretnének, mire van szükségük, mert arra gondolnak, hogy úgysem kapják meg. Vagy pedig éppen rátelepszenek a másikra annak érdekében, hogy minél jobban felhívják magukra a másik figyelmét.
Kötődés
Mi mindannyian szeretnénk azt érezni, hogy elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Ahogyan gyerekként a szüleinktől, úgy felnőttként a partnerünktől is. Ha azt érezzük, hogy valamiért “nem illünk bele” a családunkba, azt gondolhatjuk, hogy esetleg valamit rosszul csinálunk. Nos, a párkapcsolatban is hasolnó érzésekkel küszködhetünk: ha azt érezzük, hogy a másik nem fogadja el a személyünket olyannak, amilyenek vagyunk, az szüksételen stresszhez vezethet, valamint ahhoz, hogy elbizonytalanodunk önmagunkkal kapcsolatban.
Olvassátok el a cikk folytatását is!
