Szakítottunk. Szakítottak velünk. Fájt. Telnek a napok, hetek, hónapok. Dolgozunk, sokat vagyunk a barátainkkal, családunkkal, utazunk, ismerkedünk, új élmények érnek minket, már alig gondolunk rá. De vajon túl vagyunk rajta?
Egy olyan kapcsolatot, amiben nagyon mély érzések voltak, amiben nagyon hittünk, amit nagyon akartunk, nem egyszerű elengedni, hiszen beletettünk rengeteg energiát és tálcán kínáltuk a szívünket. De vége lett és okkal lett vége. Felesleges álmodozni arról, hogy mi lett volna, ha… okosabbak lettünk volna, ha érettebbek lettünk volna, ha türelmesebbek lettünk volna, ha jobban bíztunk volna a másikban, önmagunkban… Nem így volt és ezen már nem tudunk változtatni. Jó esetben a fájdalmak után pozitív irányba fejlődtünk.
Olvassátok el a cikk folytatását ITT!
Akkor ez a kapcsolat – érdeklődés hiányában – elszakadt
Van úgy, hogy csak az egyik fél részéről lángol fel úgy igazán a szerelem. A másik fél meg benne van a kapcsolatban, de valahogy csak úgy fél lábbal. Fél szemmel néz, fél lélekkel érez. Nem érdeklődik igazán.
