Visszatekintve minden évtized egy kicsit viccesnek hat, de külsőre talán egyik sem tűnik annyira saját paródiájának, mint a nyolvanas évek a maga válltöméseivel, színes rövidnadrágaival és tupírozott bundesliga-séróival.
Mégsem akadt senki, aki cikinek érezte volna, hogy így flangál az utcán. Micsoda önbizalom és stílusszabadság! Többek között ezért is gondolunk vidám nosztalgiával az ízléstelenség évtizedére. És még miért?
A várakozás izgalma
A vezetékes telefon és az adásszünetek idejében nem volt meg minden azonnal, amit akart az ember. Egy hetet kellett várni, hogy megtudjuk, mi történik a sorozat következő epizódjában, sikerültek-e a fotók, amiket a nyaraláson készítettünk és megérkezett-e a képeslap a barátainkhoz, meghogy mit válaszolnak a levelünkre. Ma már talán elképzelhetetlen, hogy hogyan lehetett élni egy ilyen csigalassú világban és mire volt ez jó, de tény, hogy az ember nem érezte mindig úgy, hogy lemarad valamiről.
A kézzelfogható dolgok korszaka
A ’80-as éveket már megérintette ugyan a virtualizálódás a tévé népszerűségének növekedésével, de a legtöbb dolog még anyagi formát öltött, beleértve a játékokat és a zenecsereberélést is. Az első időfogyasztó és függőséget okozó játék és egyben a nyolcvanas évek első ikonikus tárgya a Rubik-kocka volt, melyet az emberek utazás közben és unalmas óráikban buherálhattak abban a reményben, hogy megoldják a lehetetlent és sikerül oldalanként kirakniuk a színeket. Persze, volt is néhány szerencsés matematikus, akinek ez sikerült, ám sokan vannak, akinek a kockája még ma is úgy hever egy doboz mélyén, ahogy annak idején gondosan elrejtette szem elől.
Persze, nem a Rubik-kocka volt az egyetlen népszerű tárgy. A kazetta, mely furcsa zsákutcát és fapados megoldást jelentett a hagyományos lemez és a CD között, mégiscsak számos szép emlékkel ajándékozott meg – a frusztrációk mellett, melyek abból adódtak például, hogy a magnó kihúzta, bekapta a szalagot. Gyerekfejjel is könnyen kezelhető volt, így elkészíthettük rá saját, kézműves zenei válogatásunkat a rádióból vagy egymástól.
Élet az internet előtt
Az utolsó netmentes évtizedben még nem volt információdömping, és a szabadidőnket nem a Facebook és az Insta előtt töltöttük. Steven Spielberg egyszer azt mondta, talán azért érzünk nosztalgiát a ’80-as évek iránt, mert ez egy kevésbé stresszes időszak volt. Részben talán annak is köszönhetően, hogy az ember agyát nem terhelte túl a rengeteg inger és rémhír. Akárhogy is, a nyolcvanas évek a maga útkeresésével és zsákutcáival üde színfolt a nosztalgia palettáján.
