Van valami, amire nagyon régóta vágytok? Valami, amire évek óta készültök, és az életeteket csak ebbe az irányba terelgetitek? Könczöl Zsófi pont 10 évig várt arra a lehetőségre, hogy Afrikába utazhasson. A következő cikkben az utazást megelőző várakozásról, az előkészületekről és a legnagyobb félelmekről olvashattok.
Egy utazást mindig hosszas várakozás és készülődés előz meg, nem volt ez másképpen ezzel az úttal sem. Különösen, hogy egy régen vágyott úti célról volt szó, ráadásul nem is egy nyaralás kapcsán, hanem egy szakmailag is meghatározó lehetőségként. Amikor felajánlották, hogy lehetnék, a misszió egyik koordinátora, órákon át azt hiszem fel sem fogtam,
hogy tényleg megkapom azt a lehetőséget, amelyre 10 éve várok és készülök és az életem szálait ebbe az irányba terelgetem.
Elkezdődtek a formális előkészületek: oltás, vízum, repjegy vásárlás, megírni a listát arról, hogy mi mindent szeretnék kivinni, mire lesz szükség és ebből mi az, amit még be kell szereznem. Emellett nagyjából egy hónappal az indulás előtt elmeséltem szélesebb körben az ismerőseimnek, hogy hova megyek, és mit fogok csinálni és kértem, hogy az általunk átbeszélt tárgyakkal, eszközökkel, ha lehetőségük van, segítsék a missziónkat.
A gyűjtés minden várakozást felülmúló sikerrel zárult.
A bejegyzésem futótűzként terjedt és nem csak az ismerőseim, hanem az ország legkülönbözőbb pontjain élő ismeretlenek is bejelentkeztek, hogy szívesen segítenének. Volt, hogy annyi üzenetet kaptam, hogy több napon át válaszoltam rájuk. Nagyon jó volt látni, hogyha van egy célkitűzés, amellyel meg tudjuk szólítani az embereket, micsoda összefogásra vagyunk képesek, és ahogy én látom és tapasztalom annak, aki ad ez legalább akkora örömet okoz, mint annak, aki kap.
Mindezzel párhuzamosan egy lelki felkészülés is elkezdődött, tele voltam várakozással, kérdéssel és félelemmel. Igen, félelemmel is, de nem attól, amitől a környezetem féltett, hogy mi lesz, ha beteg leszek, ha megtámadnak, ha bármi lesz, és ők nem lesznek ott, hogy segítsenek. Ettől nem féltem. Attól viszont sokkal inkább, hogy…
A cikk folytatását a Szívemben született Afrika című blogomon olvashatjátok el. Kattintsatok ide!
Könczöl Zsófi: „Afrikában sokat tanultam erős nőkről és őszinte segítségnyújtásról”
Ha az Afrika szót meghalljuk, egyből a széles szavannákra, a csillagokkal telepettyezett égboltra és a forróságra gondolunk. Én is így voltam addig, amíg nem találkoztam Könczöl Zsófival. Mesélt nekem a papucsokról, az útkeresésről, és az afrikai nők helyzetéről. Olvassátok tovább a cikket itt!