„Egy falevél éppen a cipőm orra előtt landolt. Sárgás-barnás árnyalatokban pompázott. Buszra vártam. Késett. Inkább elindulok gyalog – szaladt át az agyamon –, úgyis csak két megállót mennék. A nap sütött, de hűvös szellő fújdogált. Nyakig húztam a kabátom cipzárját, zsebre dugtam a kezem, és sietős léptekkel elindultam” – kezdi történetét Timi, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Gerczuj Tímea írását olvashatjátok!
Néhány perc után azon kaptam magam, hogy annyira szapora lépésekkel szelem az utcát, hogy már bizseregni kezdtek a lábaim. Lelassítottam. Miért sietek? Semmi sürgős dolgom nincs, nem vagyok késésben, és a szupermarket is megvár – cikáztak a gondolataim. Egy pillanatra megálltam. Autók mindenhol, megállnak a pirosnál, aztán továbbhajtanak.
Körülöttem fejüket leszegő, gondolataikba merülő, rohanó emberek. Ők miért sietnek? Hová rohanunk mindig? Na és miért?
Csak kicsit kellene lelassítanunk, a fejünket felemelnünk, és nyitott szemmel járnunk. Akkor talán észrevennénk olyan dolgokat is, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk reggel egykedvűen munkába loholva, délután bágyadtan hazafele bandukolva, vagy éppen a bevásárlólista mormolása közben az üzlet felé haladva.
Lassítsatok – evésben, szexben, életben! Ismerjétek meg a slow-mozgalmat!
„Ez nagyon szuper téma, írd meg frappánsan, röviden, de tegyél hozzá jó sok fotót egymás alá, hogy még néhány másodperccel tovább maradjon velünk az, aki lekattintotta.” Ha az elmúlt hónapokban nem mondtam vagy írtam le a fenti mondathoz hasonlót százszor, akkor egyszer sem. Nincs időtök olvasni. Rohantok. Zötykölődtök a metrón, a buszon, a villamoson. Fotókat vagy videókat sokkal hamarabb megnéztek útközben, mint egy cikket, amit amúgy sem láttok jól, ha rázkódik alattatok a jármű. A cikk folytatását keressétek ITT!
Megeshet, hogy nem óriási dolgok ezek, még csak nem is milliókat érőek… De talán, ha szürke mindennapjaink során szorgosan begyűjtögetjük és elraktározzuk őket, kis idő elteltével valami megváltozik. Vegyük észre ezeket! Lehet az a kedvenc pékünk kedves mosolya, a virágüzlet ablakában ágaskodó gyönyörű virág, egy békésen cammogó kutya látványa, netán egy kisgyerek csillogó szemei és csilingelő nevetése.
Apró dolgok, igaz? De hát ezekből áll össze az élet szép oldala. Parányi, kellemes, szívet melengető jelenségekből.
A nehézségeket így sem kerülhetjük el, azok maguktól jönnek – néha csőstől –, de ha hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk, gépiesen baktató szürke lényekké válhatunk. Pedig nem szabad elfelejteni: mi magunk színezhetjük a saját életünket úgy és olyan színekkel, ahogy csak kedvünk tartja. Ragadjunk ecsetet, és tartsuk mindig magunknál!
Elmosolyodtam. A mellettem álldogáló idős hölgy észrevette, és mosolyra húzódott az ő szája is. Szóval már mindkettőnknek van ecsetünk. Felemeltem a fejem, mélyet szippantottam az ősz illatából, és ráérősen folytattam utamat, hisz nem sietek, igaz?
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.