Anna Laura 23 éves, két éve végzett a Pesti Magyar Színház Színiakadémiáján, a kezdetek kezdete óta játszik a Holnap Tali! című sorozatban. Gyönyörű hangja van, imád énekelni, egyértelmű, hogy szerepet kap a Holnap Tali! spinoffjának tekintett musicalben, a SunCityben. Kovács Gyopár 18 éves, a nevét sokan ismerhetitek egy tévés tehetségkutatóból. Bár nem szerepelt a sorozatban, a rendező, Szente Vajk szerette volna a musical főszereplőjeként látni.

Az interjú, a musical szellemiségét követve, rendhagyó módon zajlott: a lányoknak 12 kártyát vittem rajtuk egy-egy szóval. Mindketten húztak egy-egy kártyát a pakliból, majd elmesélték, mi jutott eszükbe az adott szóról.

Kovács Gyopár: Számomra azért izgalmas ez az egész, mert én ezelőtt még a Holnap Tali! sorozatban sem voltam benne. Kifejezetten a musical főszereplőjének kértek fel, illetve ennek következtében a sorozatban is szerepet kapok. Ráadásul a premier napján, november 17-én lesz a szalagavatóm is, ami azt jelenti, hogy a szalagavatóról eljövök fél 7- kor, hogy aztán a premier kezdetére ideérjek a színházba.

Az egész előadás pörgős, fiatalos, színes, nyári hangulatú, balatoni musical lesz, ami visszahozza a nyarat.

Mivel a mi korosztályunkhoz nagyon közel áll az egész, sokkal könnyebb megtanulni a dalokat, a koreográfiát is.

Kiss Anna Laura: Ezt csak megerősíteni tudom. A SunCity eltér a hagyományos musicaltől, popdalokra épül, így máris egy teljesen más világot teremt. Ráadásul nagyon fiataloknak szól, a 17-18 éves korosztály szerepel benne, de azért nem csak nekik szól.

Forrás:

Vous

Kiss Anna Laura: Ez nagyon nehéz szakma, ezért érdemes erősítenünk magunkban, hogy már az óriási dolog, hogy ilyen fiatalon kaptunk egy ekkora lehetőséget. Nagy színpadon énekelhetünk, játszhatunk a Pesti Magyar Színházban, ez önmagában hatalmas siker.

Bízunk benne, hogy maga az előadás is sikert fog hozni, és nem csak a sorozat rajongói szeretik majd.

Kovács Gyopár: Szerintem a SunCity jó családi program lehet. Az jutott eszembe, amikor én rajongtam a High School Musicalért, és az egész család jött velem, hogy megnézzük. Ami pedig a sikert illeti: én még fél lábbal az iskolában vagyok, ott is helyt kell állnom, és tényleg nagyon hálás vagyok, hogy ebbe a közegbe bekerülhettem 18 évesen. Lehet, hogy ez most egy nehezebb időszak, elfoglaltságok tömkelege, nemalvás, szövegtanulás, de biztosan építeni fogok ezekre a tapasztalatokra a jövőben.

Forrás:

Vous

Kovács Gyopár: Hát, nekem most ez tényleg nem egyszerű időszak. Most történik velem először, hogy nemcsak magamért csinálom az egészet. Bár álltam már közönség előtt, de most először lesz, hogy ekkora tömeg – egyszerre 650 néző – előtt élőben kell játszanom. Számomra ez most nagyon ijesztő, és fogalmam sincsen, hogy fogok reagálni, ha majd ott ülnek velem szemben a nézőtéren, és el kell mondanom a szöveget, énekelnem kell, táncolnom. Remélem, jó hatással lesz rám ez a stresszhelyzet!

Kiss Anna Laura: Az önbizalomról nekem az jut eszembe, hogy mielőtt a Színiakadémiára beiratkoztam, felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, majd az akadémista évek alatt még
háromszor, és ugyanennyiszer a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karára is. Nagyon jó önbizalomfejlesztő volt. Sokszor a harmadik rostán estem ki, ami az utolsó kör.

Akkor tapasztaltam meg, hogy az önbizalom mennyire fejben dől el. Ha eldöntöm, hogy meg tudom csinálni, és jó vagyok, akkor sikerülni is fog.

Ma már tudom, hogy akkor nem döntöttem el. Képes voltam az utolsó pillanatban úgy kiállni a színpadra, hogy nem tudom megcsinálni. Egy előadásnál persze nem feltétlenül érezhető ez annyira, mint vizsgahelyzetben. Az embernek muszáj hinnie magában. Abban, ha kiáll a színpadra, van annyira jó, hogy mindenki figyelni fog. Szerintem ez nagyon nehéz dolog.

Kovács Gyopár: Azt hiszem, a legmeghatározóbb időszak következik az életemben. Ebben a szakmában képzelem el magam: még nem tudom, hogy a musical vagy a prózai színpad, esetleg az énekes előadóművészet az én utam, de ha eldől, abba szeretném 100%-osan beletenni magam. 28 évesen fix családi hátteret szeretnék, addigra önállóságra vágyom, és arra, hogy olyan céltudatos nő legyek, aki külön tudja választani a munkát a családtól.

Nagyon egyszerű – főleg ebben a szakmában – beleesni abba, hogy elhanyagoljuk a családot a munka rovására.

Kiss Anna Laura: A legőszintébb válaszom arra, hogy mi lesz tíz év múlva az, hogy nem tudom. Az elmúlt időszakokból tanulva azt vettem észre, hogy nem tudok tervezni. Ha mégis tervezek, akkor általában másképp alakulnak a dolgok. Olyan ember vagyok, akit az érzelmei vezetnek. Tíz év múlva 33 éves leszek, ezért bennem is ott van, hogy addigra szeretnék olyan stabil életteret, ami marad is.

Forrás:

Vous

Kiss Anna Laura: Amint kikerültem az Akadémiáról, volt egy szabad nyaram, majd belecsöppentem a Holnap Tali! előkészületeibe, 2016 októberétől pedig a forgatásba. Egy-két nap szünet, egy-két kisebb leállást kivéve egy éve folyamatosan, minden nap forgatunk. Nem fogok hazudni, ez nehéz és sok áldozattal jár, de minden pillanata megéri.

Azok a legjobb pillanatok, amikor olyan leveleket kapok, hogy mennyire szeretik a sorozatot, a karakteremet, és milyen sokat jelent nekik a sorozat. Ez leírhatatlan érzés.

Emellett pedig százmillió pozitív dolog van benne: a csapat, a fiatalos, lendületes közösség, mindenkiben dolgozik a munkavágy, a közös alkotás lehetősége ad egy olyan tüzet a produkciónak, amit akkor lehet megérteni, ha az ember átéli mindezt.

Forrás:

Vous

A Holnap Tali! sorozat indulásakor felkerült a YouTube-ra egy Dancsó Péter videó, amely nem kímélte a sorozatot. Aki a színpadra áll, annak nemcsak a sikert, hanem a kritikát is el kell viselnie.

Kovács Gyopár: Én úgy érzem, az elmúlt években megtanultam a helyén kezelni a kritikát. Már nem abban a fázisban vagyok, hogy nem akarom elolvasni, sőt! Elolvasom, elgondolkozom rajtuk, ha építő jellegűek. Ha pedig nem, akkor mosolygok, és élem tovább az életemet.

15 évesen szerepeltem egy tévés tehetségkutatóban, és úgy éreztem, szinte ömlik rám a negatív kritika. Kilencedikes voltam, új suliba kerültem, ott volt a tehetségkutató, és ráadásnak még jöttek a kritikák is. Egy idő után már nem is olvastam el, de a tudat is elég volt, hogy biztosan bőven kapok bántó szavakat. Akkor borzalmas volt, kellett három év, hogy tudjam kezelni. Aki ebben a szakmában dolgozik, azoknak meg kell tanulni kezelni, mert másként nem lehet.

Kiss Anna Laura: Bevallom, én sokszor nem olvasom el a kommenteket. Persze az ember mondja azt, hogy lepereg róla, de nekem az elején ez nagyon nehéz volt. De van az a pillanat, amikor fejben ezt át kell pattintani: nem mindegy, milyen az a kritika. Nincs azzal semmi baj, ha valaki elmondja a negatív véleményét.

Van olyan, hogy valakinek valami nem tetszik, vagy én nem tetszem, de nem mindegy az sem, milyen formában közlik azt. Ha a formátum nem minősíthető, akkor azzal tényleg nem lehet mit kezdeni. Ettől nem leszünk se kevesebbek, se többek.

A hülyék sosem elegánsak – Hogyan vegyétek fel a harcot a trollok ellen?

Tíz éve blogolok és írok különféle online felületeken, szóval találkoztam már a gonosz és szánalmas trollkodás szinte minden fajtájával. A hülyék sosem elegánsak, de legalább… ha átlátunk rajtuk, védekezhetünk ellenük. Először is: kik is ők és mit akarnak?

Korábbi szerzőnk, Barok Eszter örökérvényű cikkét ide kattintva olvashatjátok.