Az ismerkedés és a randizás az élet része. Jól választani tudni kell, de a felhozatalra nincs hatással, hogy mit szeretnénk: törvényszerű, hogy az emberrel szembe fog jönni olyan valaki is, akivel nem szeretne többször találkozni. Az esetek többségében alapvető különbségeken és nyilvánvaló dolgokon bukik el a dolog - néha viszont irreleváns apróságok is sokat nyomnak a latba. Összeszedtük, mik azok, amik bár nem tűnnek fontosnak, számunkra kiábrándítóak egy pasiban.
Vannak, akik olyan szerencsések, hogy már 14 éves korukban megismerik a Nagy Őt, így a gimnáziumi évektől kezdve életük végéig ugyanazzal az emberrel maradnak. A legtöbb ember viszont nem ilyen szerencsés: ők azok, akik életük során legalább egyszer (de inkább többször) komoly energiákat fektetnek az ismerkedésbe, és aktívan járnak randizni.
A randizás nem egyszerű: más-más elvárással, eltérő igényekkel, és különböző célokkal vágunk bele – így nehéz megtalálni azt az embert, aki nekünk is megfelel és akinek mi is megfelelünk.
A jelöltünknek (és persze nekünk is az ő szemében) rengeteg tudatos és ösztönös elvárásnak kell megfelelnie. Sokszor nem is tudjuk, mitől tetszik valaki – azt viszont egészen konkrétan meg tudjuk fogalmazni, hogy mivel vágja el magát nálunk. A nyilvánvaló dolgokon túl néha egészen irreleváns (vagy legalábbis elsőre annak tűnő) dolgokon hasal el a kiszemeltünk. Mi, VOUS-lányok ezúttal megpróbáltuk összeszedni, mik azok az egyáltalán nem nyilvánvaló dolgok, amivel elvágják magukat nálunk a pasik. A véleményünket viszont – a nyugalom megőrzése érdekében – ezúttal név nélkül áruljuk el.
Valakit a "kappan" hang ábrándít ki teljesen
"Ha meghallom egy férfi hangját, és az borzasztó, akkor részemről halott ügy az egész. Többször is belefutottam olyanba, hogy megláttam egy nekem tetsző srácot a metrón, vagy egy kávézóban, majd amikor elkezdtünk beszélgetni, a világból ki tudtam volna futni, annyira kellemetlen volt a hangja. Egy világ omlik össze bennem ilyenkor. Tudom, hogy gáz,mert nyilván nem tehet(nek) róla, de hosszú távon valószínűleg semmi jóra nem vezetne, ha egy ilyen sráccal kellene együtt élnem, hiszen a hangját napi szinten hallgatnom kellene."
Valaki már a másik nevéből is ki tud ábrándulni
"Szerintem tök fontos, hogy mi az illető keresztneve. Azt gondolom, hogy ezt magában minden nő így gondolja, csak hát nyilván kimondani gáz, hogy ez alapján ítélünk…
Nem voltam még soha olyen szituban, hogy tetszett volna valaki, majd a neve miatt kiábrándultam volna belőle, de
egyszerűen nem tudom elképzelni azt, hogy egy életen át Istvánnak, Bélának, Sándornak szólítsam életem szerelmét és igen, azt gondolom, hogy kiábrándító tud lenni, ha egy 10/10-es pasi bemutatkozik és nem vonzó a neve!
Valaki az eltérő életmód és életkörülmények miatt offolja a másikat
"Igazából a mai napig nem tudom pontokba szedve megfogalmazni, hogy mi tetszik egy férfiban és mi nem, mert az évek során arra jöttem rá, hogy bizonyos pontok megdőlnek – ha szeretem, tisztelem a páromat-, bizonyos pontokról meg álmomban sem gondoltam volna, hogy felkerülhetnek a nem létező listámra. Valószínűleg az ellenérzés valahonnan nagyon mélyről jön, és akkor lehet bármilyen okos, helyes, megnyerő valaki, a gyomrom nem veszi be a dolgot.
Egy-két olyan randim volt csak, amikor alig cseteltünk előtte, a többi esetben hosszabb cset, beszélgetés, vagy ismeretség előzte meg azt, hogy összejöttünk. A cseten szerintem elég hamar kiderülnek dolgok, és ha nagyon nem egyezik az életmódunk, a felfogásunk, a világhoz való hozzáállásunk, akkor szerintem eleve kár folytatni a beszélgetést. Nem mondom, hogy nem kerültem ilyen helyzetbe, én is nagyon szépen el tudtam magammal hitetni, milyen jó ha valakinek vonzó az életmódja (például velem ellentétben óriási baráti társasága van, mindenkit ismer a városban, az estéit különböző menő helyeken tölti menő emberekkel, vagy folyamatosan utazgat), aztán rájöttem, hogy maximum csak szeretnék / szerettem volna ilyen lenni, de valójában semmi közöm hozzá.
Ma már nem randiznék olyannal, aki teljesen más mint én, mert végtelenül fárasztó lenne erőlködni azon, hogy megváltozzak.
Valakinek az illemtudás hiánya jelenti a piros zászlót
"Szeretem magam igazi nőnek érezni egy férfi mellett, és ennek egy kis szeletét adja az, ha a másik tisztában van az alapvető illemszabályokkal, és be is tartja őket. Az a pasi például, aki képes ülve végignézni, ahogy megérkezem a megbeszélt helyre, leveszem a kabátom, majd leülök vele szemben, végleg leírta magát előttem.
Tudom, ezzel nem leszek népszerű, de azzal sem találkozom többet, aki az első randin hagyja, hogy kifizessem a számla rám eső részét: ezt mindig felajánlom illemből, de számomra az a vonzó, ha az illető visszautasítja a felajánlásomat.
Félreértés ne essék: számomra ebben nem a dolog anyagi vonzata a fontos (hiszen bármikor ki tudok fizetni egy kávét vagy egy italt), hanem maga a gesztus, amit a másik tesz felém."
