Volt, amelyikkel még játszhattunk is, másokhoz nem volt szabad hozzáérni, hiszen a „Tiszta udvar, rendes ház” korszak maradványaként a kert mindig gondos volt, rendezett, tele virágokkal. Ha ma is szeretnétek visszahozni ezt a nosztalgikus hangulatot a saját kertetekbe, érdemes körülnézni a Kertikék oldalán, ahol többek között részletes útmutatókat, szezonális növényápolási tippeket találsz!

Az orvosi körömvirágnak kötelező jelleggel ott kellett lennie minden kertben. A nagymamám kenőcsöt készített belőle, de számtalan módon használható még: olaj, tea, esszencia. A körömvirágot az ókor óta használják gyógyító célra, szóval több ezer éves tapasztalat áll a használata mögött.

Bársonyvirág a becsületes neve, itthon szinte valamennyi kertben megtalálható. Én sokáig teljesen összetévesztettem a körömvirággal, de hát ennyit értek a növényekhez. A büdöske jól tűri a szárazságot, ellenáll a betegségeknek, és nagyon hosszan virágzik. Közép-Amerikában gyomnövénynek számított, Magyarországon már nemesített változatait is kapni. Lehet, hogy itthon nagyon uncsi, de képzeljétek, Thaiföldön és Indiában igazi kultusza van.

Nagyvirágú porcsinként csak azért „ismerem”, mert rágugliztam, de mindig is puskapornak neveztük. Amúgy rengeteg neve van: délike, Kossuth-csillag, kőrózsa, kukacvirág, naponnyílócska, péterszakáll – csak hogy néhányat említsek a Wikipédia listájáról.

Argentína, Dél-Brazília és Uruguay területén őshonos, itthon nyáron és kora ősszel nyílik.

Az oroszlánszájjal vagy tátikával annyit játszhattunk, amennyit csak szerettünk volna, mivel mamám kertjében annyi volt, mint égen a csillag. Letéptük a fejüket, megnyomtuk oldalról, és a virágfej hatalmasra tátotta a száját. Nagyjából ennyiben ki is merült a tudása, de mi nagyon élveztük.

A mediterrán térségből származó, viszonylag igénytelen virág a napos helyet szereti. Májustól virágzik egészen szeptemberig, és akkor lesz a legszebb, ha az elszáradt virágait folyamatosan lecsipegetitek róla.